KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A smaragd románca

Máté J. György

 

Történetünk idején Kolumbia őserdeiben nagyon rossz az idő, eső esik, sárlavina hull a mélybe, benne Joan, az írónő és újdonsült megmentője, az érthetően igen csapzott ifjú hős, aki vitorlást szeretne vásárolni magának. Amikor meg kisüt a nap, rosszarcú különítményesek lövöldöznek az emberre – mindezt egy Long John Silver kezébe való rejtelmes térképért, amely elvezet a Nagy Smaragdhoz. Ez utóbbi valóban szép darab.

A film producere-főszereplője (csapzott megmentő) Michael Douglas, aki ezúttal, mint már jeleztük, nem San Francisco utcáin vágtázik végig öltönyösen, gengsztereket üldözve, hanem – tetőtől talpig – sárosan tengerészeti ambíciókat táplál. És jól teszi. Joannak ugyanis csak ideig-óráig lehet ellenállni, a mérsékelten gonosz emberrablók fogságából sikerül kiszabadítani az írónő ártatlan nővérét, a főkülönítményes fél karját leharapja egy krokodil, úgyhogy a fiatalok boldogsága immár teljes.

A sok fantasztikus trükköt bevető kalandfilm abban különbözik nagyszámú társától, hogy egyáltalán nem veszi komolyan önmagát. 1. A giccses vadnyugati történetet író Joant mindenki remekírónak tartja. 2. A megírt western-limonádé szinte szórói-szóra megismétlődik vele a „valóságban”. 3. A befejezés habkönnyű és optimista.

Mindezt miért? Vajon felhőtlen szórakozást nyújtani az igazi terrorhoz szokott nézőnek? Vagy grimaszt mutatni az erőszaknak? Ki tudja?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5857