KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Régi óra lassan jár

Veress József

 

…idézi az egykori slágert Schéry András svájci filmpanorámájának elegánsan ironikus címe. Mindez természetesen könyörtelen minősítés is. A cikkből az derül ki, hogy a szerzőnek enyhén szólva nem nyerte meg tetszését a bemutató-sorozat. „A jól tejelő svájci tehén bizony lelki beteg” – állapítja meg kedvetlenül a kritikus, aztán elveri a port a műveken is, melyek a filmhét alkalmából kerültek a közönség elé

Ízlések és pofonok – mint köztudomású – különböznek. Ne sírjuk vissza azt az időt, amikor a bírálatok azonos hangnemben íródtak, s kötelező volt egységesen szeretni vagy gyűlölni (a filmeket is). Nem perújrafelvételt kérek tehát svájci film-ügyben, csak – „hallgattassák meg a másik fél is”-alapon – botcsinálta védő szeretnék lenni.

Az a véleményem, hogy a maroknyi ország filmművészete (mindegy, hogy részben idegen tollakkal ékeskedve) nagyot lépett előre. Bár a mostani kínálatból a középszerűséget nem sikerült száműzni, a leltár egészében véve gazdag. A „svájci új hullám” jelentős értékeket adott a világnak.

Schéry osztályzatain nem vitatkozom, ám a Kis kiruccanásokról írt, szerintem bántóan igazságtalan mondatait megkérdőjelezem. Yves Yersin műve – csap le a bárd a recenzióban – „nem több a bogaras moziöregek szívmelengető, humortalan-érzelmes mozi-közhelyénél, pepecselő aprólékossággal konfekcionálva”. Sajnos nincs lehetőségem arra, hogy részletesen kifejtsem ellenérveimet (különben Schéry sem vesztegetett sok sort a filmre), ezért csupán a téziseket írom ide. A Kis kiruccanások – nem félek a szótól – már-már remekmű. Pipe, az idős parasztcseléd és a gazdaság története – a múlt és a jelen állandó konfrontációja – megragadó jelenetekben bomlik ki előttünk. Az öregember „kitörésének” rajza mesteri (lélektanilag is alapos). Meleg humanizmus és üde humor hatja át a jeleneteket. Robert Alazraki operatőri munkája elsőrangú. Michel Robin – Pipe megszemélyesítője – élményszerű alakítást nyújt. Igaz, a „leíró” részek helyenként terjengősek, Yersin használhatná bátrabban az ollót, a Kis kiruccanások azonban így is kimagasló teljesítmény. Rászolgált – ezt csak mellékesen említem, bár nem lényegtelen – a nemzetközi fogadtatás szuperlatívuszaira.

Ami pedig a metaforát, akarom mondani a ketyegő szerkezetet illeti: inkább legyen régi és lassú, de pontos. Magam nem nagyon kedvelem a siető, késő, az időt összevissza mutató s ezért megbízhatatlan órákat.

 

Veress József


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7678