KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Félix és Rose

Hungler Tímea

 

Kikent-kifent kozmetikus mesterszakácsba botlik a francia reptéren – nincs mese, ebből szerelem lesz. Igaz, ez már a stáblistából sejthető, elvégre filmünk főszereplőit Juliette Binoche-nak és Jean Renónak hívják (váratlan fordulatként ez utóbbi volna a mesterszakács). Ha a mozit Amerikában forgatják, és a főszerepet mondjuk Meg Ryan és Hugh Grant alakítja, már képben is volnánk: egy kis romantika, egy kis félreértés, egy kis szerelem, romcom pereg a vásznon.

Egy EU-komédia azonban nem hódol be olyan könnyedén a hollywoodi dramaturgiának, kapaszkodik rendesen a rögvalóságba: sztrájkol a francia légügy, Reno éppen egy müncheni temetésre tart, Binoche-t veri az élettársa, az első nagy egymásra találás pedig igazi franciákhoz méltóan zajlik, fehér asztal mellett két croissant és némi frissen köpült vaj társaságában.

A film rendezője Daniele Thompson, forgatókönyvíróként jegyzett már néhány vígjátékot (leghíresebb A házibuli volt), ráadásul 30 évvel ezelőtt a Jákob rabbi kalandjai címűben a reptér vonzáskörzetéből elszakadni képtelen szereplők kálváriáját is kijátszotta már. Binoche és Reno maximum a reptéri szálloda szobájáig jutnak el, legtöbb idejüket azonban várókban töltik, miközben a screwball comedy-k hagyományait követve heves szópárbajok közepette ismerkednek egymással.

Megnyugtatásul: a szépségápolás és a gasztronómia, az alsó(bb) középosztály és a felső(bb) tízezer, a nő és férfi végül egymásra találnak, a közbeeső időben pedig két tehetséges színész mesterségbeli tudásának legjavát beleadva próbálkozik azzal, hogy eladhatóvá tegyen egy közepes színvonalú vígjátékot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2345