KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

10 nap anyu nélkül

Rudolf Dániel

10 jours sans maman – francia, 2020. Rendezte: Ludovic Bernard. Írta: Mathieu Oullion és Ludovic Bernard. Kép: Vincent Richard. Szereplők: Franck Dubosc (Antoine), Aure Atika (Isabelle), Alice David (Julia), Alexis Michalik (Di Caprio), Héléna Noguerra (Audrey). Gyártó: Soyouz Films / StudioCanal. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 104 perc.

 

Egyre nagyobb divat a vígjátékok honosítása – a legjobb példa a több mint tizenkét országban (köztünk itthon is) újraforgatott Teljesen idegenek, a legújabb „áldozat” pedig egy 2017-es argentin komédia, az Anya elment nyaralni, melyet először az olaszok, most pedig a franciák ültettek át a saját közegükbe. A könnyű adaptálhatóság oka főként a pofonegyszerű, nyelvtől és kultúrától független vígjátéki alaphelyzet: egy agyonterhelt feleség-édesanya dönt úgy, tíz napra elutazik a tengerpartra feltöltődni, mialatt a karrierjével elhavazott, családfőként nem túl sikeres HR-menedzser édesapának kell átvennie a háztartás-gyereknevelés gondjait. Innentől bárki, aki látott vígjátékot valaha, ki tudja találni, mi következik: hősünk igyekszik megküzdeni az olyan kihívásokkal, mint a reggeli-készítés, a gyerekek suliba fuvarozása vagy a pelenkacsere, de végül katasztrófa közelébe sodorja magát mind a szakmai-, mind a családi életben.

Ludovic Bernard filmje sokszor megfogalmazott tanulságokat próbál közölni a családban elfoglalt szerepek egyenlőtlenségéről és a gyerekeiket elhanyagoló munkamániás szülőkről, de csak éppen annyira meglebegtetve őket, hogy véletlenül se zavarják a nézőt a főhős szerencsétlenkedésén alapuló poénok közben. A probléma, hogy ezek a poénok sem ütnek igazán, szinte alig van olyan rész, amelyre egy órával a vetítést követően még emlékeznénk. Az apa jellemváltozása elnagyolt és olyan hirtelen jön, megalapozás nélkül – a cselekmény utolsó egynegyedében –, hogy hiteltelennek hat. A karakterek többségét néhány tollvonással elintézték a forgatókönyvírók, ezért nehéz azonosulni velük. A teljesen steril, nemzetközi szabvány szintén ront az összképen: a 10 nap anyu nélkül-ből mindenestül hiányzik a „franciásság”, a gallokra jellemző humor. Akárhol játszódhatna a világban, és valószínűleg fog is, hiszen a recept adott, csak a készterméket kell felmelegíteni a vállalkozóknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14509