KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A jelenés

Vajda Judit

L’apparition – francia, 2018. Rendezte: Xavier Giannoli. Írta: Jacques Fieschi és Marcia Romano. Kép: Eric Gautier. Szereplők: Vincent Lindon (Mayano), Galatée Bellugi (Anna), Patrick d’Assumçao (Borodin), Elina Löwensohn (Villeneuve), Alicia Hava (Meriem). Gyártó: Curiosa Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 144 perc.

 

A mostani francia filmdömpingben egyre rosszabb alkotások jutnak el hozzánk. Az egy kaptafára készült érdektelen-humortalan romkomokhoz képest üdítő kivételt jelent Xavier Giannoli alkotása – mert máshogy rossz, mint a közelmúltban látott francia művek. A jelenés súlyos dráma, amely a hit kérdését járja körbe. Főhőse egy francia riporter, aki a legveszélyesebb háborús zónákban tevékenykedik, és az életveszélyes munka során nemrégiben veszítette el egy közeli kollégáját. Ha tehát valakire ráférne egy kis hit és vigasz, az épp Jacques Mayano, akit szinte karmikusan talál meg egy vatikáni püspök, hogy felkérje: vezesse le azt a vizsgálatot, amit egy fiatal lány ügyében folytatnak, akinek állítólag jelenése volt: egy domboldalban alakot öltött előtte Szűz Mária.

A film nyomasztóan lassú tempóban, több valós időben játszódó jelenetet alkalmazva mutatja be a kihallgatást és az ehhez kapcsolódó eseményeket – tévedünk, ha azt hisszük, ez valami izgalmas inkvizíciós tevékenység: valójában egy hosszadalmas és körülményes hivatalos eljárás, amit a rendező vélhetően azért tart olyan fontosnak ilyen részletességgel bemutatni, hogy átéljük azt az utat, amin a hős keresztülmegy, és lássuk, honnan hova jut el a végére.

Ebben az útban azonban sokáig semmi érdekes nincsen; jellemzően másfél óra is eltelik (a két és félórás játékidőből), amíg Giannoli eljut a központi témához és felmutat egy bibliai áthallásokkal teli izgalmas történetet, amelyben a Szűzanya többféle formában is megjelenik, Jacques-nak pedig el kell választania az ocsútól a tiszta búzát, azaz kideríteni, melyik az igazi. Mivel azonban ezt az izgalmas problémát az alkotó túl későn veszi elő, egyrészt már nem tudunk azonosulni a szomorú szemű, mélabús újságíróval, másrészt a film nem oda fut ki, ahova időhúzás nélkül kifuthatott volna – a katarzis így elmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13810