KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jurassic World: Bukott birodalom

Huber Zoltán

Jurassic World: Fallen Kingdom – amerikai, 2018. Rendezte: J. A. Bayona. Írta: Colin Trevorrow és Derek Connolly. Kép: Oscar Faura. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Chris Pratt (Owen), Bryce Dallas Howard (Claire), Jeff Goldblum (Malcolm), Ted Levine (Wheatley), Daniella Pineda (Zia), James Cromwell (Lockwood). Gyártó: Amblin Entertainment / Legendary Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 128 perc.

 

A dinoszauruszos filmek alapvető problémája, hogy óriási, ösztönvezérelt hüllőket kell a sztoriba ágyazniuk. Az ősállatokkal azonban a folyamatos mutogatásukat leszámítva túl sok mindent nem lehet kezdeni. A néző először tátja a száját, tapsol minden sejtelmes snittnek és üvöltésnek, de a narratív támogatás hiányában a fokozatosan adagolt látvány egzotikuma gyorsan olvad.

Mivel Spielbergék annak idején alaposan kimaxolták a dínópornót, a két évvel ezelőtti újraindítás igen taktikusan a génmódosítás eszközéhez nyúlt. A márkanév „park” utótagját nagyképűen a „világ” szóval helyettesítő negyedik rész szórakoztató önreflexiója, a laborban kikevert attrakciók újra elvarázsolták a közönséget. Az ötödik felvonás ugyanezt próbálja megismételni, de az áramvonalasabb, fejlettebb utód helyett a műtőasztalon egy halott szövetekből összefércelt bumfordi szörnyeteg kel életre. Míg a felütés a hetvenes évek katasztrófafilmjeit és a dzsungeles akciókat próbálja megidézni, a játékidő második felében egy viktoriánus szörnyhorror gyenge utánérzésében kavargunk. A pikkelyes money shotok köré írt, zavaróan kusza és következetlen forgatókönyvet az alkotók csak nagyon csúnya öltésekkel képesek egyben tartani. A bajokat tovább tetézi, hogy az előző epizódot követve most is igyekeznek önkritikusan viszonyulni a saját feladatukhoz. A dínók megmentése ürügyén a gonosz hülyére akarja keresni magát, a kitenyésztett hibrid szuperragadozó árverésén látványosan peregnek a milliók. Az öreg álmodozót félreállítja a kapzsi utód és a világra szabadítja a klónozott lényeket, bebiztosítva a folytatás(oka)t. Az összekacsintás vicces szeretne lenni, de a frissesség és a lazaság hiánya miatt inkább cinikus hatást kelt. A régi kalandfilmek örökségét egyedül Chris Pratt főhőse őrizgeti, de a Jurassic-birodalom evolúciójában ő jutott a kihalás szélére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13738