KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A házmester

Kovács Kata

Dans la cour – francia, 2014. Rendezte és írta: Pierre Salvadori. kép: Giles Henry. zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Gustave de Kevern (Antoine), Catherine Deneuve (Mathilde), Jacqueline Moreau (Maillard), Féodor Atkine (Serge). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 97 perc.

 

A főként könnyed vígjátékairól ismert Pierre Salvadori korábbi munkái (Mosás, vágás, ámítás, Drágaságom, Semmihasznák) jellemzően a sztárszínészek jelenléte (Audrey Tautou, Guillaume Depardieu), mintsem művészi megformáltságuk okán maradtak emlékezetesek – így van ez a jóval kevésbé derűs és eseménydús A házmester esetében is. Bár a filmben a melodrámai hangvétel vígjátéki elemekkel keveredik, ebben a döntően búskomor történetben is felbukkan egy rendezői kézjegyként visszatérő motívum, a kallódó, mihaszna főhős.

Ezúttal azonban nem kicsinyes csalásokba és balhékba keveredve keresi a boldogulását, hanem egy nagyon is hétköznapi – bár annál embert próbálóbb – feladatba vág, egy társasház gondnoka lesz. A zenészkarrierjét depresszióra cserélő Antoine-t (a rendezőként ismert Gustave Kervern) akár fel is rázhatná a felelősségteli munka, a különös lakók, megbízatások és persze a gyönyörű Mathilde (Catherine Deneuve), ehelyett mind mélyebbre süllyed a bánatba. A szereplőket egytől egyig egzisztenciális válság, kényszerképzetek, álmatlanság és különös szorongások kísértik, a rendezőre ugyancsak jellemző felszínes karakterábrázolás azonban elveszi a valódi lehetőséget a tisztességesen teljesítő színészektől, hogy bogaras figuráikat valódi mélységében megmutassák, vagy éppen karakterfejlődésre bírják őket. Végül még azt is hiába reméljük, hogy az alagút végén Salvadori vígjátékaiéhoz hasonló, könnyű megváltás várhat rájuk, de azért a film keserű alaptónusát helyenként felváltó, már-már szürreális pillanatok derűje kicsit mégis kárpótol a sok borúért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11746