KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vérvonal

Sólyom András

 

Egy sziklafalon felfelé igyekvő férfi lezuhan, mert a kötele elszakad. Kiderül róla, hogy a legnagyobb amerikai mammutcégek egyikének igazgató-tulajdonosa volt. Rokonsága ujjong, mert ha a cég kiárusításra kerül, egytől egyig hatalmas örökségben részesülnek.

Nyomozó érkezik a történetbe. Közli: az igazgató halála nem volt véletlen, nem baleset történt. Komputerek, számítógépek segítségével keresni kezdi a gyilkost.

Közben az elhunyt leánya úgy dönt: nem szünteti meg a céget. Kinevezi magát igazgatónak, így esélyt ad arra, hogy könnyedén csődbe vezesse a céget, de nem osztozik a rokonsággal, s hogy nem, ismeretlen tettesek az életére törnek. Ezen csak ő csodálkozik el, a rokonok hümmögnek. A nyomozó egyre többet tud.

Sejtetések, félrevezetések segítségével az utolsó pillanatig titok marad a gyilkos személye. És ez így helyes. Persze örülhetnénk a felsorakoztatott sztároknak, ha sablonos figurák illusztrálása helyett jellemek megszemélyesítése lenne a feladatuk. Vagy a történetnek is jobban örülhetnénk, ha – lényegét tekintve – nem volna agyonkoptatott a romlottság, a pénzimádat meséje. Legalább az operatőri leleményesség, vagy a filmes elbeszélésmód magával ragadó lenne! De egyik sem az. Nem marad más, mint bámulni a pompától ragyogó ruhák látványát, a fényűző életet élő figurák világkörüli rohangászását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7280