KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Távkapcs

Hungler Tímea

Click – amerikai, 2006. Rendezte: Frank Coraci. Írta: Steve Koren és Mark O’Keefe. Kép: Dean Semler. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Michael), Kate Beckinsale (Donna), Christopher Walken (Morty), David Hasselhoff (Ammer). Gyártó: Columbia Pictures/Revolution Studios. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 107 perc.

 

Adva vagyon egy munkaalkoholista építész (Adam Sandler) meg az ő kis családja, az apró sortocskákban, kifogástalan Charlie-frizurával konyhatündérkedő feleség, a két sivítozó gyerek, no meg a plüssállatkát molesztáló retriever. A helyzet nem egészen ugyanaz, mint Charles Dickens Karácsonyi énekében, mégis hasonló: hősünk egy „csoda” folytán újraélheti múltja néhány pillanatát, belekukkanthat a jövőjébe, ami épp' elég számára ahhoz, hogy megbecsülje a jelenét.

Ráunva arra, hogy nem igazodik ki a háztartás távkapcsolóinak tengerében, építészünk egy szép napon úgy dönt, beszerez egy univerzálisat, melynek segítségével egyszerre irányíthatja az elektromos gépeket. A film trouvaille-ja, hogy az „univerzális” egy álom folytán metaforikus értelmet nyer: Sandler képessé válik arra, hogy levegye a hangot a feleségéről, előretekerje az unalmas munkaértekezletet, visszacsévélje a legjobb nőket az utcán, sőt, ha kedve tartja, még az arcszínét is megváltoztassa.

Mindebből akár egy eredetibb komédia is születhetne, de sajnos a Távkapcs – ötletes alapszituációjától eltekintve – rossz poénok tömegétől hemzseg, ráadásul egy ponton túl még kínos érzelgősségbe is fullad. A cselekmény az álomdramaturgia elvét követi: hősünk, miközben a közeli bevásárlóközpontba zarándokol a távkapcsolót beszerzendő, elalszik a bútorosztály hívogató pihe-puha ágyán, hogy szórakozott professzorokra emlékeztető eladókról (Christopher Walken), rossz döntésekről, elszalasztott lehetőségekről, meghízott, elkanászodott csemetékről, elhidegülő, újraházasodó feleségről, halott apáról álmodjon.

A Christopher Walken személyében kidomborított Faust–Mephisto-motívum majdhogynem kiveri az ember szemét: az eladó a korlátlan lehetőségeket felkínálva megkísért, hősünk elfogadván azokat megkísértetik, az adásvételen pedig igencsak tetemes összegről lóg az árcédula, az építész lelke a tét. Charles Dickens Karácsonyi éneke és a Faust azonban már túl sok egy ilyen filmnek: az alkotók ezt megérezvén fel is hígítják magvas üzeneteiket, csakhogy olyan poénokkal, melyek meg sehogy sem passzolnak a témához (nagyokat eregető Adam Sandler, szexőrült kutya, ízléstelen szerelésekben pompázó főnök David Hasselhoff alakításában, vagy a céget nagyszabású építkezéssel megbízó arab megrendelők kínosan sematikus ábrázolása). Mindez pedig épp elég a nézőnek ahhoz, hogy a mozi harmadától már egy másik távkapcsolóról ábrándozzon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8736