KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fogadó az Örök Világossághoz

Mammon-tánc, magyar módra

Zsugán István

 

Komikus szerep az önjelölt kultúrhistóriai dinnyecsőszé: a témák, történetek, motívumok a művészet kezdetei óta olyan rakoncátlanul vándorolnak művekből művekbe, gyakran semmibe véve a műfajok, műnemek áthághatatlannak vélt határait is, hogy csak győzze kapkodni a fejét bármilyen jól képzett művészeti finánc-gyakornok. (Jellemző, hogy a plágium fogalmát is csak a művészet produktumainak áruvá válásának korszaka kanonizálta...) Másfelől: gyakran a tegnap velünk, itt, a sarkon megtörtént események leghívebb leképezése is a déjà vu érzetét kelti.

Fölösleges tehát aprólékosan méricskélni, hogy nagyszámú előképei közül melyikből mennyit merített a Fogadó az örök Világossághoz forgatókönyvírója, Molnár Gál Péter. Már az ősforrásnak tekinthető A vörös vendégfogadó szerzője, Balzac is azzal vezeti be Hermann úr, a német pénzember szájába adott, bőséges vacsora utáni hátborzongató elbeszélését, hogy fölemlegeti E. T. A. Hoffmann meséit, valamint Walter Scott regényeit – Jean Epstein, a költőből és kritikusból lett filmrendező 1922-ben még az élettelen tárgyak „fotogén poézisének” filmjét forgatja le Balzac elbeszéléséből. Claude Autant-Lara 1951-es változata, A vörös kocsma viszont bohózatba oltja a lidérces bűnügyi históriát; s ezen a verzión már fölismerhető nyomot hagytak René Clair – Agatha Christie Tíz kicsi négerének fanyarabb színei is. (Nyilván ez utóbbira utalnak a film Brechtes hangvételű hullabúcsúztató songjai.) Molnár Gál Péter forgatókönyve a commedia dell’arte kanavászainak szellemében fogant játékvázlat; nem törekszik semmiféle sosem hallott bölcsességek megfogalmazására az átkos pénzről, a véres aranyról, amire mindenki áhítozik, s ami végül mindenkit sírba taszít – elsősorban a színészekre bízza, hogy jókedvű játékkal töltsék meg a hátborzongató éjszakai história másfél órás kereteit.

Bán Róbert igyekezett is elsőrangú szereplőgárdát verbuválni a hidegleléses út menti fogadó lakóiul. A fogadó – ahová csak beszállni lehet, kijutni belőle sose – koros tulajdonosnője Törőcsik Mari; nem fogalomzavar, ha azt mondjuk: utánozhatatlan bájjal adja a sokszoros gyilkos, hamuszürke orcával haldoklást mímelő asszonyi Harpagont, aki hegyes tőrt rejtő kecses hátvakarójával éppoly ügyesen bánik, mint különleges jelentőségű, nyeles ágymelegítőjével. Kálmán György a választékos modorú idősebb Majorossyként, Márkus László dúlt képű rendőrnyomozóként gazdagítja eredeti színekkel e vendégmarasztaló fogadó panoptikumát És – kissé atelier jellegű szövegeik ellenére – talán nemcsak a szakmabelieknek szerez mulatságot a minden vendég – minden későbbi hulla – személyében csakis tervezett színielőadásuk egy-egy újabb jelmezére koncentráló színésztrió: Ronyecz Mária, Kézdy György és Dunai Tamás. Kende János operatőrnek ismét alkalma nyílik, hogy dekoratív képsorban hódoljon tűzimádatának; de nemcsak a recsegve-ropogva szénné égő fogadó fényképezésénél, hanem a sejtelmes belsők fény–árnyék-játékaival is bizonyítja fölényes szakmai tudását.

Bán Róbert új filmje nem vállalkozott különösebben nagy igényű, fölfedező erejű művészi feladat megoldására, de amit célul tűzött ki – másfél órás kellemes kikapcsolódást kínálni a fekete humorra fogékony nézőinek –, azt korrektül teljesíti. És ez nem is kevés ebben a mostanábani ál-mélységektől és mű-valóságoktól is hemzsegő filmtermésben.

S hogy ez a magyarosan előadott Mammon-tánc kicsit tenyeres-talpasabbnak tetszik egykori párizsi előképénél?

Istenem, a csárdás se olyan kifinomultan választékos, mint a francia négyes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 07. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7414