|
|
|
MoziA párizsi vonatKránicz Bence
The 15:17 to Paris –
amerikai, 2018. Rendezte: Clint Eastwood. Írta: Jeffrey E. Stern könyvéből
Dorothy Blyskal. Kép: Tom Stern. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Spencer Stone
(Stone), Anthony Sadler (Sadler), Alek Skarlatos (Skarlatos), Isabelle Risacher
Moogalian (Isabelle), Ray COrasani (Ayoub). Gyártó: Malpaso Productions /
Village Roadshow Picures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 94 perc.
Két rendező akad az
utóbbi évekből, akik nyolcvan fölött nemcsak dolgoznak, de kísérleteznek is,
újító szellemű filmjeik pedig a magyar mozikba is eljutottak. Az egyikük a Búcsú a nyelvtől térhatású avantgárdját
jegyző Jean-Luc Godard, a másik Clint Eastwood, aki harminchatodik
rendezésében, A párizsi vonatban
saját magukkal játszatja el a 2015-ös, meghiúsult terrorcselekmény hősies
áldozatait. Ennyi rizikó nélkül Eastwood valószínűleg elaludt volna a
forgatáson, mivel a film minden eleme feltűnt az utóbbi években készített
filmjeiben: a kéretlenül is hőssé váló átlagjóska a Sullyból, a fegyverkezés és az amerikai „békeexport” mellett hitet
tevő, konzervatív férfi hősök az Amerikai
mesterlövészből, a sorsszerű katasztrófában helytálló kisemberek az Azutánból lehetnek ismerősek. Az életmű
jellegzetes hősei és konfliktusai mellett a vonatos akciót előrevetítő,
egyébként a hősök gyerekkori barátságánál kezdődő történet is elnyűtt
sablonokra épít. Ráadásul a sztárokat a mellékszerepekben is nélkülöző A párizsi vonat képi és zenei síkon is
Eastwood legprimitívebb, kifejezetten olcsó produkciókat idéző munkái közé
tartozik.
Ám éppen a tudatos
puritánságban áll Eastwood kísérletének lényege. A párizsi vonattal a rendező a dokumentumdráma műfajához kerül közel,
ezért fogja vissza a történetben rejlő thrillerpotenciált és ragaszkodik a
tévés esztétikához. A fináléban átadott Becsületrendek dokumentumfelvételei nem
válnak le a film egészéről, mert addig is a merénylet valódi érintettjeit
láthattuk – elvégre kik képviselhetnék hívebben a vásznon a hétköznapi amerikai
bajnokokat, mint saját maguk? Más kérdés, hogy a darabosan játszó főszereplők,
főként a monstruózus megjelenésű Spencer Stone játéka mindvégig bizarr és
elidegenítő élményként tartja távol a nézőktől A párizsi vonatot. Eastwood pechje, hogy a fegyverbolondok
hőstetteit megéneklő film premierje után egy héttel Floridában tizenhét embert
ölt meg egy fiatal férfi, de tény, hogy enélkül sem könnyű rokonszenvezni olyan
hősökkel, akik már gyerekként büszkén mutogatják egymásnak a ruhásszekrényben
tárolt, éles lőfegyvereket.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
