Magyar MűhelyFilmfőiskolaMinden a kamera előttOzsda Erika
Újfajta filmes oktatással próbálkoznak a főiskolán. Három + két évig tanulhatnak itt jövendő rendezők, operatőrök, producerek, vágók és hangmesterek. Az osztályfőnök Simó Sándor, a Filmfőtanszak vezetője Zsombolyai János. Simó Sándor: Mióta világ a világ, a főiskola felvételi formáját és tartalmát az határozza meg, hogy ki indít osztályt. Ez idei csak annyiban különbözik a korábbi évekétől, amennyiben az én gondolkodásmódom különbözik az eddigi osztályfőnöktől. Az utolsó egyébként Gazdag Gyula volt.
Zsombolyai János: A főiskola valamilyen módon állandóan megpróbál alkalmazkodni az életigényekhez. Az utolsó évtizedekben két-három évente indult – ha indult – rendező-operatőr szak. Ha kis létszámmal is, azért, hogy ne essenek ki generációk a képzésből.
Simó Sándor: Kicsit messzebbről kell kezdjem. Ezelőtt huszonhárom évvel váratlan fordulattal kidobtak a főiskoláról, ahol akkor már hat éve dolgoztam, mint Herskó János tanársegédje. Valószínűleg azért, mert túlságosan közeli kapcsolatban voltam a disszidált Herskóval. Eltelt huszonhárom év, és tavaly ugyanilyen váratlanul szóltak, hogy helyettesítsek az egyik osztályban. Aztán azt az ajánlatot kaptam, hogy idén szeptemberben indítsak az eddigiektől kissé eltérő osztályt. Az évfolyamon rendezők, operatőrök, producerek, vágók tanulnának és – a főiskola történetében először – hangmérnöki vagy hangmesteri hallgatók is.
Zsombolyai János: A három év elvégzése után adásrendezői, kameramani, gyártásszervezői, vágó és hangmérnöki oklevelet kapnak. A kiemelkedő tehetségek tovább tanulnak még két évig, majd mint film- és tévérendezők, film- és tévéoperatőrök és producerek diplomáznának. Így egy új három + két éves képzés indul a főiskolán. A vágók és a hangmesterek három évig külön tanulnának, hisz szakirányú képzésre van szükségük. Az elméleti órák közösek lennének a többiekkel, illetve az egész társaság együtt dolgozna.
– Önnek mi lesz a dolga?
Simó Sándor: Ez idő szerint én vagyok ennek az évfolyamnak a vezetője. Az újonnan induló osztályban elsősorban rendezést fogok tanítani és egy kicsit belekontárkodom majd a producerek dolgába is, ha már az én életem úgy alakult, hogy az utóbbi időben sokkal inkább ezt a munkakört töltöm be, mintsem a rendezőét.
Zsombolyai János: Fölmérve a mostani igényeket és lehetőségeket, úgy gondoltuk, hogy egy nagyobb létszámú osztály indulhatna. Az igények elsősorban az alakuló videó- és televíziós vállalkozásoknál, csatornáknál jelentkeznek. A felvételin dől majd el, hányat veszünk fel. A minisztériumtól harminchat főre kaptunk támogatást, pénzt.
Simó Sándor: Nem kötelező ennyi embert fölvenni, viszont többet sem lehet. Az már belső döntés, hogy közülük mennyi lesz a rendező, vagy vágó. Mit tagadjuk, a létszám a főiskola gazdálkodásának kérdése is. Nem ugyanannyiba kerül annak a rendezőnek a képzése, akinek minimum egy, de másodévtől két vizsgafilm lehetőségét kell megteremteni, vagy annak a vágónak, aki ugyanebben a filmben dolgozik. Amennyire ez alatt a rövid idő alatt – mióta ismét létezem a főiskolán – sikerült megismerni a körülményeket, úgy látom, más forrásokra is számítani kell, mert pusztán a költségvetés felsőoktatásra szánt pénzének ide leosztott összegéből nagyon nehéz gazdálkodni.
Zsombolyai János: A felvételi április elejétől június közepéig tart majd. A három + két éves képzés szeptemberben indul. Eddig több mint háromszázan jelentkeztek. A felvételin megszokott három forduló megmarad. Az elsőben egy nagyon alapos, húsz oldalas intelligencia-tesztet kell kitölteni. Ehhez tartozik a bizottsággal való találkozás, beszélgetés. A második fordulón dolgozatot kell írni és etűdöt készíteni. A harmadikon pedig fényképezniük, illetve rendezniük kell.
Simó Sándor: Nem lehet a teszt egyik vagy másik kérdésén elcsúszni. A sok kérdés esélyt ad arra, hogy kiegyenlítődjön a dolog. Azt szeretnénk, ha valamiféle kép alakulna ki a felvételizőkről. Kik ők, miféle emberek. A filmes készségüket próbáljuk kideríteni. Hogyan látnak, milyen szemük van, mit vesznek észre. A harmadik rostán készült filmeket a felvételiző vágók állítják össze.
Zsombolyai János: Az előző években felvetteknél kötelezővé tettük az angol nyelvtudást, középfokú szinten. Most ezen annyit enyhítettünk, hogy nem-megléte nem kizáró ok, de a vizsgával rendelkezők előnyben részesülnek. Viszont akinek nincs, annak három év alatt le kell tennie.
– Kik vesznek részt az oktatásban?
Simó Sándor: Kende János az operatőr tanár, a gyártásszervezőké Somosi Péter a Televízióból, vágó – mint már a korábbi években – Sellő Hajnal, hangmester tanár pedig Peller Károly.
Zsombolyai János: Keresgéljük az új erőket mindenhol. Ily módon lesz Simó tanársegéde Pacskovszky József. Én a producereket tanítom. Három éve kísérletként indítottunk egy esti osztályt. Sok gondom volt ezzel, hiszen nekem is tanulnom kellett, hogyan képezzük nálunk a producereket. Ez az osztály – mindenki valahol máshol dolgozik vagy tanul is – mint kísérlet nem vált be, egyszerűen azért, mert esti. Olyan típusú producert kellene képeznünk, aki elsősorban dramaturg-író-alkotó centrikus. Aki megtalálja az anyagot, melyből filmet lehetne csinálni és megtalálja hozzá a megfelelő alkotótársakat is. Ez a fajta producer még hiánycikk nálunk.
– A tanításon kívül egyébként még mivel foglalkozik?
Zsombolyai János: A Filmfőtanszak vezetője lettem, ami azt jelenti, hogy mindenen rajta kell tartsam a kezemet. Bonyolítom a dolgokat, segítek. Például ha három év alatt valakiről kiderül, hogy a választott szak helyett más irányú, jobb képességekkel rendelkezik, mozgási lehetőséget biztosítunk az osztályon belül. Megpróbáljuk azt is segíteni, akiről kiderül, hogy nagyszerű dramaturg vagy filmíró lenne.
– Forgatókönyvíró szak nem indul?
Zsombolyai János: Sajnos nem, pedig én is érzem, hogy szükség volna rá. A Moldova-féle filmíró-dramaturg osztály óta ilyen képzés nem volt a főiskolán. Ezért kísérletbe fogunk. Az ELTE-n média szak indul, kooperálva velünk, ahol az irodalmi órákon kívül filmes alapképzést is kapnak. Az ELTE-s fiatalok megnézik a főiskolás vizsgákat, írnak róluk, találkoznak az alkotókkal. Reményeim szerint elsősorban rájuk építve lehetne filmíró-dramaturg szakot indítani.
– Mit és hogyan fog tanítani?
Simó Sándor: Tapasztalatokat és felfogást a szakmáról át lehet adni, de nagyon nehéz tanítani. Kevésbé lehet tanítani, mint gyakorolni. A filmrendezés egyfajta szenvedély. Alkalmazható rá az operai mondás: tenoristának lenni nem hangszín, hanem elmeállapot kérdése. A lehetőség a megkülönböztetettek, a szerencsések és a mániákusok számára adott. Van azonban egy megelőző fázisa a dolognak. A hit kérdése. Nagy banalitás, tudom, de a tanítást se lehet hit nélkül csinálni.
– Hogyan tudja a hitet továbbadni azzal a tudattal, hogy filmrendezőként produceri munkára kényszerül?
Simó Sándor: Nem kényszerülök, ez választás volt. A hit kérdése nem is a produceri tevékenységgel, mint inkább a rendezői munkával kapcsolatban merült fel. És az is lehet, hogy bennem és a hozzám közelebb álló generációkban inkább, mint a felvételiző fiatalokban. Ők ugyanis reálisabban mérik föl, hogy ez rendkívül keresett foglalkozás. Hiszen akármennyit csibészkednek és tehetetlenkednek is, mindannyian tudjuk, hogy néhány év múlva Magyarországon magyar nyelven négy-öt televízió fog működni. Lehet, hogy nézője ugyanannyi lesz, de műsora háromszor annyi kell hogy legyen. Különben nem tudnak versenyezni a reklámért, vagy ha olyan rendszer lesz, az előfizetőkért. Tehát műsor kell! Hiszem, hogy munka lesz. Hogy milyen fajta munka, az más kérdés. Miután a teljes tanrendet én állíthatom össze, igyekeztem egy alapvető dolgot szem előtt tartani: ne legyenek a srácok túlterhelve. Ez olyan kétkezi szakma, melynek jelentős részét a főiskolán kívül kell intézni, gyakorolni. Ha a feladatokra nem hagyunk időt, akkor a gyerekek elkezdenek lógni az óráról. Esténként sem szabad tanítani. A filmfőiskolára járó embernek az a dolga, hogy olyankor moziba, színházba, koncertre menjen, és élje az életét.
A filmkészítőnek ismerni kell a filmeket, azt a száz évet, amely mögötte van. Három éven keresztül heti két film az adag, a vetítés után kétórás beszélgetéssel. Ennek Báron György a főembere. Ő hív vendégeket. Szabó Istvánt kértem fel a magyar filmtörténet ismertetésére. Ezenkívül egy tucat magyar rendezőt kértem meg, hogy válassza ki a legkedvesebb filmjét, és beszéljen is róla. Ez már így vagy 150 film egy év alatt.
Persze a főiskolásoknak először is saját magukat kell megismerniük. Szeretném, ha földolgoznák az életük egy darabját képekben, szöveg nélkül. Nem is akarok a műtermen kívül órát tartani. Minden a kamera előtt történjen! És ők jöjjenek rá a dolgokra. Fedezzék föl!
A főiskolai tanmenethez tartozik egy játékfilm forgatásának végigkövetése. Ez nem lehetőség és nem szívesség. Kötelesség. Akármennyit mesélhetek a filmezésről, igazán csak akkor érzik meg, ha végigcsinálják. Lássák csak, micsoda hierarchia működik! A filmkészítés ugyanis nem demokratikus folyamat.
– Milyen változást remélnek az új képzéstől?
Zsombolyai János: Ez a fajta képzés sokkal inkább ahhoz a valósághoz idomul, mely pillanatnyilag az országban fennáll. Adásrendezői, kameramani munkákra keresnek embereket. Bombázzák a főiskolát. Nem csak kis filmes cégek, a Magyar Televízió és a Duna TV is! A főiskolán nem szelektálunk, hanem kiemelünk. Egészségesebbnek tartom, hogy a tanárok dönthetik el, hogy kit. Még ebben az évben elindítunk egy erdélyi osztályt. Az ott élő magyar fiatalok mindig is kértek és kaptak is lehetőséget, hogy egyik-másik osztályhoz csatlakozni tudjanak néhányan. A gondot az okozta, hogy akik ily módon átkerültek Budapestre, itt töltötték a négy évet, meg is ragadtak nálunk. Megpróbáltak asszimilálódni. És ez főleg nekik jelentett gondot. Meg is kerestek. Ezért idén olyan hároméves képzést indítunk, mely elsősorban olyan fiataloknak szól, akik különböző tévétársaságoknál dolgoznak operatőrként, asszisztensként. Szűkített elméleti képzést kapnak Budapesten, és minden vizsgafeladatot otthon készítenének el és ott dolgoznának. Így egy évben nem töltenének Magyarországon négy-öt hónapnál többet.
– Nem hiányzik a rendezés?
Simó Sándor: Hiányzik, de mivel a Hunnia Stúdió vezetője vagyok, nem csinálok itt filmet. Nem diszponálok magamnak pénzt.
– A főiskolai munkák mellett van lehetősége saját filmet csinálni?
Zsombolyai János: Hát, remélem! Nem akarom föladni.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1271 átlag: 5.45 |
 |
|
