KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alkalom szüli a tolvajt

Bársony Éva

 

A pikareszk regényhősök egyenesági leszármazottja Lázár, a zsebtolvajok koronázatlan királya, a bolgár Georgi Djulgerov filmjében. A rokonság nemcsak abban mutatkozik meg, hogy Lázár is. akárcsak irodalmi elődei, a jobb sorsra érdemesítő egyéniség és az egyértelműen szabályozott világ ütközéseitől hányódva, a társadalom peremén sodródik kalandból kalandba, hanem abban is, hogy a filmelbeszélés, az epikus szerkesztésmódot követve, a kalandokban a társadalom figyelmen kívül hagyottjainak szokatlan perspektívájából láttatja meg a valóságot. Lázár csak annyiban különbözik a többi állampolgártól, hogy nem fogadja el nagyszerű lehetőség gyanánt a kis álmok jól kondicionált biztonságát. De ez az apróság végérvényesen bezárja a kis stikliknek legalább a felületen színes körforgásába, és idegenné teszi a világban, amely körülveszi. A bármikor működésbe hozható szerelmekben magányos marad, a közösségi feloldódás helyébe a tivornyák lépnek, a lelkesítő célok az akármelyik tűzfalra fölfesthető nagybetűs jelszavak sztereotípiáival kínálják magukat. Az eszmei hűség annak a lánynak a szigorú pillantásában mutatja meg magát, akit mozgalmi vezetőként társadalmi elismerés illet azért, mert a szabályzatnak felel meg inkább, sem mint egy szabálytalan ember néma segélykérésének. Lázár minden diadalmas kalandja az elvegyülés és beolvadás lehetetlenségének újabb lépcsőfoka. A film végén egy szürrealista-szimbolikus látomásban tűnik el alakja, mint a sorból kilógó felesleges ember, akire nincs szüksége a társadalomnak.

Harmadik filmje a fiatal bolgár filmrendező-nemzedék izgalmas egyéniségének mutatja Djulgerovot. Szakít a bolgár filmekre oly erősen jellemző didaktikus-moralizáló modorral. A mai valóságot szokatlan megvilágításban, az egyén és a társadalom viszonyát hazájában művészi előzmények nélküli új módon ábrázolja. Biztos mesterségbeli tudással és képteremtő tehetséggel egységes stílusba ötvözi a publicisztikus hevességet a líra bensőséges szomorúságával, a dokumentarista valósághűséget az iróniába hajló szürrealista látomásokkal. Felfedezés a főszereplő, Ruszi Csanev is, megragadó alakításában része lehet, hogy a rendező társa volt a forgatókönyv írásában is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8158