KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Érzelmes utazás Lengyelországban

András Ferenc

 

Lengyelországba mindig szívesen utazom. Talán a lengyel filmcsoda, talán a teenagerkori utazások emléke, ki tudja. Találkozás Wajdával, milyen az új filmje? Wajda volt ez az első nagy hatás, mely serdülőkorunk végével eljött hozzánk, a budapesti vetítőkbe. Aztán a két évvel ezelőtti gdański élmény. A márványember, amely elhomályosított minden mást a fesztiválon. Ez az egy hét most visszahozta emlékeimet, azt a tíz évet, amelyet úgy hívunk, hogy a hatvanas évek magyar filmművészete.

A fesztiválon tucatnyi első- vagy második-filmes rendező mutatkozott be. Körülbelül a mi nemzedékünkből valók. A filmeket ezrek nézték végig, késő éjszakába nyúló, reggelig tartó parázs vitákkal. Egyetemisták, főiskolások, diákok. A közönség, mely nálunk egyre kisebb, ritkább, fogyóban van. Gdańskban állandóan a mi fiatalságunk jutott az eszembe, az Indulásunk előtti évek, és az indulásunk. Egyetemi Színpad, bemutatók a Puskinban, viták az egyetemeken, középiskolákban, Népfrontban, mindenhol. Ezres nézősereg, mint a „víznek árja” vett hullámaira filmeket és alkotókat. A magyar új hullám a hazai fogadtatás, az értelmiség érzékeny reagálása után jutott csak ki külföldre, hogy ott is hódítson.

Múltak az évek, mi is filmesek lettünk. De nem irigyelt bennünket senki. Inkább sajnáltak. A filmeket sem szerették már annyira. Mi mindenről lekéstünk. Pedig úgy indultunk, ahogyan megálmodtuk. Elkészült egy tucat olyan film, amely évekre meghatározta a magyar filmgyártás arculatát. De ki tudja, mi okból, már nem találták meg közönségüket. A mozik nem játszották, fesztiválra nem küldték, eltűnik, mint a fiatal értelmiség a moziból. Igaz, volt egy Ifjúsági Filmfesztivál, utoljára 1973-ban, ahol mutatták őket, de a határszéli kisváros közönsége a híres Iskola határon épületének mai lakói. a Gyógypedagógiai Intézet nevelői voltak. A díjakat kiosztották, a filmeket elfelejtették. Ikertestvéreiket láttam most Gdańskban. Nem remekműveket, csak izgalmasakat, egy nemzedék közös bemutatkozását.

A hatvanas évek elején a lengyel új hullámot a magyar követte. Most újra magasra csapott a legújabb lengyel hullám, és én reménykedem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 30. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8051