Láttuk mégAz 51-es dossziéUrbán Mária
A klasszikus krimikben még egyszerű volt a világ. Voltak gang-ek, bandák és maffiák, de mindig volt egy hős is. a kalandba véletlenül belecsöppent civil, vagy profi magándetektív, aki harcolt ellenük.
A modem krimik társadalomkritikát is adnak, igazabban, valós állapotokat és valós életérzéseket akarnak ábrázolni, azonkívül a 19. századi mindentudó regényíró magatartása helyett a 20. századi új regény találmányait használják: lemondanak a meséről, a hősről, a linearitásról. Az 51-es dosszié már így mesél a szervezetről és áldozatáról. A film kétharmada adatgyűjtés: egy arcnélküli, mechanikus szervezet mindent meg akar tudni egy emberről, akit majd fel akar használni valamire.
Ahogy dagad a dosszié, a néző számára egyre világosabbá válik: az adatok mindenre kiterjednek, ami külsődleges, ami egy emberről technikai eszközökkel leírható: a családja, a szeretője, az életmódja, n szokásai, csak éppen az marad ki az egészből, hogy ki is ez az ember, milyen valójában, hogyan gondolkodik stb. Aztán, amikor együtt van egy csomó – kellőképpen középszerű és semleges – tény, előkerül korunk nagy sztárja, a pszichológia: egy gyors elemzéssel kiderítik „ST”-ről, hogy homoszexualitásra hajlamos. S ezután már nincs is más feladat, mint valóban azzá tenni. Hogy az áldozat végül a halálba menekül, az végül is mindegy: a film csak az előkészületekről, egy ember behálózásáról szólt.
Ez bizony redukált történet; s a film elvárja nézőjétől, hogy egy hajdani detektív- vagy kémtörténet töredékéért izguljon (aminek ez kb. az első hatoda lehetne,). Mechanikus, aprólékos rutinmunka az adatgyűjtés, és mert sem az eredője, sem a célja nem ismert – unalmas. Magán a mesén nemigen lehet izgulni. Még az áldozat elbukását sem látjuk, csak a csábító kiválasztását és próba-gyakorlatozását. A film minden igyekezetével azon van, hogy elmondja: a világ kiismerhetetlen szerkezet, s aki belekerül, összemorzsolódik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1118 átlag: 5.44 |
|
|