KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az 51-es dosszié

Urbán Mária

 

A klasszikus krimikben még egyszerű volt a világ. Voltak gang-ek, bandák és maffiák, de mindig volt egy hős is. a kalandba véletlenül belecsöppent civil, vagy profi magándetektív, aki harcolt ellenük.

A modem krimik társadalomkritikát is adnak, igazabban, valós állapotokat és valós életérzéseket akarnak ábrázolni, azonkívül a 19. századi mindentudó regényíró magatartása helyett a 20. századi új regény találmányait használják: lemondanak a meséről, a hősről, a linearitásról. Az 51-es dosszié már így mesél a szervezetről és áldozatáról. A film kétharmada adatgyűjtés: egy arcnélküli, mechanikus szervezet mindent meg akar tudni egy emberről, akit majd fel akar használni valamire.

Ahogy dagad a dosszié, a néző számára egyre világosabbá válik: az adatok mindenre kiterjednek, ami külsődleges, ami egy emberről technikai eszközökkel leírható: a családja, a szeretője, az életmódja, n szokásai, csak éppen az marad ki az egészből, hogy ki is ez az ember, milyen valójában, hogyan gondolkodik stb. Aztán, amikor együtt van egy csomó – kellőképpen középszerű és semleges – tény, előkerül korunk nagy sztárja, a pszichológia: egy gyors elemzéssel kiderítik „ST”-ről, hogy homoszexualitásra hajlamos. S ezután már nincs is más feladat, mint valóban azzá tenni. Hogy az áldozat végül a halálba menekül, az végül is mindegy: a film csak az előkészületekről, egy ember  behálózásáról szólt.

Ez bizony redukált történet; s a film elvárja nézőjétől, hogy egy hajdani detektív- vagy kémtörténet töredékéért izguljon (aminek ez kb. az első hatoda lehetne,). Mechanikus, aprólékos rutinmunka az adatgyűjtés, és mert sem az eredője, sem a célja nem ismert – unalmas. Magán a mesén nemigen lehet izgulni. Még az áldozat elbukását sem látjuk, csak a csábító kiválasztását és próba-gyakorlatozását. A film minden igyekezetével azon van, hogy elmondja: a világ kiismerhetetlen szerkezet, s aki belekerül, összemorzsolódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7740