KönyvÖtszáz oldal a belga filmrőlGellért Gyöngyi
„Látván, hogy a létfontosságú termékek elképesztő ára nem álom, hanem kiábrándító valóság, egyetlen lehetőség marad, mégpedig az, hogy estéit az X moziban töltse, ahol 0,30 fr-ért válogathat a helyekben, melegben ülhet, egy időben részesül felvilágosításban és bűvöletben, ez az egyedüli takarékossági megoldás a téli estékre...” Az idézet egy 1917-es belgiumi mozgóképszínház prospektusából származik, amely a szén, nyersolaj, gyertya árát is megadja.
Vagyis: jó hatvan évvel ezelőtt nem a belga (vagy általában a) film lett volna jó, hanem olcsó a mozi? A kérdés megfogalmazása tetszhet akár erőltetettnek is, de hát...
Francis Bolen szép kivitelű, ötszáz oldalas könyvében bukkantam sok-sok hasonló „csemege” mellett erre az információra, s az idézet (és az általam hozzákapcsolt kérdés) azt hivatott tanúsítani, hogy ez a kötet igencsak rendhagyó formában dolgozza föl a belga film történetét. Címe: A belga film hiteles, anekdotikus, folklorisztikus és kritikai története a legtávolabbi kezdetektől. És valóban, szakszerű filmtörténet töredékei is benne foglaltatnak – tévedés ne essék, nem szilánkokban, hanem masszív darabokban – a kötetben, ám savát-borsát az anekdotikus hangvétel, a sztorik, dokumentumok, a belga filmművészet és filmipar általunk nem ismert belügyei (boleni megfogalmazásban a „margináliák”) s az olvasmányosság biztosítja. A lehető legkellemesebb formája ez a jó értelemben vett vulgarizáló szakirodalomnak! Bolen a belga film „hősi korszakát”, a majdnem-kezdetekét is átélte, látta Machin 1914 előtt készült filmjeit, s volt türelme összegyűjteni majd minden föllelhető dokumentumot a belga filmgyártásról és környékéről. A belga Robertson fantascope-jában, vagy Plateau phénakisticope-jában a mozgófilm őseit fedezteti föl olvasóival, s aztán lassan lépeget előre: hol apró részletekbe vész, hol nagy filmes egyéniségekkel, alkotókkal ismertet meg; Schoukens, Vanderheyden, Dekeukeleire, Storck, Cauvin neve köré gazdag munkásságot épít fel; módszeresen, külön fejezetekben mutatja be a belga film egy-egy különösen gyümölcsöző periódusát, foglalkozik a híradófilm, a rövidfilm történetével, sőt a film didaktikai szerepével, a rajz-, turisztikai, folklór-, szociográfiai filmterméssel. Természetesen bőségesen esik szó a művészfilmekről is, s az olvasó csak akkor akad meg az olvasásban, ha ebben a franciául megírt filmtörténetben flamand filmcímet próbál kisilabizálni, többnyire eredménytelenül. (Francia megfelelője ugyanis nincs föltüntetve ezeknek a filmalkotásoknak.) Kellemes emlékként villan föl benne egy-egy Asterix- vagy Tintin-epizód, miközben megtudhatja, hány horrorfilmet vagy hány meg hány jobb-rosszabb regényből készült (jobb-rosszabb) belga játékfilmet nem láthatott, hogy mi a különbség a belga-francia (sohasem említtetik vallonként!) és a belga-flamand rendezői koncepciók között, mióta léteznek filmklubok, filmarchívumok Belgiumban, milyen volt és milyen ma a belga sajtó és a film viszonya, a belga film és a televízió kapcsolata; sőt, azt is, hogy Bolen egyetlen konkrét és hivatalos adatot sem tudott összegyűjteni a Belgiumban gyártott pornófilmekről, mert a felelős minisztérium diszkrét az ilyen ügyekben, no és az idős filmrajongó, mecénás, filmkritikus Bolen „olyan” mozikba nem jár... Türelme viszont, amellyel majd tíz éven át mennyiségében tekintélyes és minőségében sem lebecsülendő belga filmtörténeti anyagot gyűjtött össze, s fűzte anekdotikus-folklorisztikus mesévé, fűszerezte személyes reflexióival, az udvariasság és szerénység köntösében néha tán nem eléggé kritikainak tetsző kommentárjaival, mindenképpen tiszteletet érdemel.
Histoire Authentique anecdotique, folklorique et critique du cinéma belge depuis ses plus lointaines origines – par Francis Bolen. Ed. Memo et Codec, Bruxelles, 1978
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 892 átlag: 5.34 |
 |
|
