Láttuk mégEz igen!Gáti Péter
Mindenkivel előfordult már talán az a kínos eset, hogy adott helyzetben úgy érzi: ezt már látta, átélte, megtörtént vele. Ennél kellemetlenebb már csak az lehet, ha tényleg így volt, de az amnéziás jelenségnek egyszerű oka van – érdektelen az egész. Hasonló gondolatokat regisztrálhat a néző, ha megtekinti a nagyhírű névrokonnal rendelkező amerikai rendező, Andrew Bergman kommersz komédiáját.
Egyszer volt, hol nem volt – a korlátlan lehetőségek hazájában – egy divatszakmában dolgozó gyakorlatias üzletember, aki a csőd szélére jutott. „Kisfia” az angol irodalom tanára az egyik egyetemen, s boldogan élnek, mígnem a papa üzemét jelentékeny tőkével támogató Eddy, a két és fél méteres ösztönlény, e modern King Kong meg nem elégeli a profitszegénységet. Át akarja venni az üzlet irányítását, biztosítékul bevonva az ügyefogyott – milyen is legyen! – tudósjelöltet a businessbe. Majd színre lép a valaha operaénekesnőnek készült, férjével minden szempontból elégedetlen, szép és fiatal King Kongné. És így tovább. Persze, nem az a baj elsősorban ezzel a filmmel, hogy cselekménye nem eredeti. Sokkal inkább az a zavaró, hogy a burleszkszerű szituációkat nem képes egyéni színnel, megoldásokkal fűszerezni, a sajátos hangvételt, stílust megalkotni. Így aztán „természetes”, hogy Mrs. King Kong és a tudósjelölt fiú egymásba szeretnek, sőt, egy véletlen ötlet – plasztikkal átlátszó fenekűvé modernizált farmer – a divatüzletet is felvirágoztatja. Már várjuk, mikor jön rá a monstruózus őslény a csábításra, vajon mikor kezdődhet a fergeteges, hasfalrepesztően nevettető és bosszúszomjas üldözés? Rájön és elkezdődik! Nagyon fárasztó ez a humor, mert egyetlen s a végletekig kimerített forrása Eddy testmérete, ami enyhén szólva is csak halványan minősíthető jellemkomikumnak.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1192 átlag: 5.51 |
 |
|
