KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kölcsön vagy ajándék

Harmat György

 

Aki látta nemrégiben a Kórház a város szélén című tévésorozatot, és tetszéssel fogadta (márpedig sokan látták és sokaknak tetszett), nyugodtan beülhet a Kölcsön vagy ajándék vetítésére, nem fog csalódni. Viszontláthatja a szimpatikus ©trosmajer doktor nagyszerű alakítóját, Miloą Kopeckýt. Elgondolkodhat hétköznapi konfliktusainkon Jaroslav Dietl forgatókönyíró jóvoltából, aki minden lehetőséget megad a nézőnek, hogy átélje a Kórház... esetében inkább, itt kevésbé idealizált, de mindig gondosan megformált figurái sorsát.

Doktor Lukáąek betegsége miatt helyezteti magát Prágából vidékre. A kisvárosban „kis” esetekkel fogalkozik, amelyek közül éppen a „legjelentéktelenebb” (egy idős asszonynak unokaöccse nem hajlandó visszaadni a kölcsönpénzt) válik számára a „legjelentősebbé”. Lukáąek ügyvédi gyakorlatának ugyanis az az alapja, hogy „nincs kis és nagy igazságtalanság”. Jaromil Jireąnek (az egykori cseh új hullám neves alakjának) igazságtevő szenvedélye a jelentéktelen kölcsön-ügyből képes feszült, morális drámát formálni. Kár, hogy a filmben csak a mellékszereplők árnyaltak, a két főalak nem. Joun (a néni unokaöccse) pitiáner csaló és ambiciózus helyi kiskirály, tehát kizárólag fekete, Lukáąek pedig patyolatfehér. Az ügyvéd mégsem vér-elen figura (Dietlnek és Kopeckýnek köszönhetően), ugyanaz az önirónia, az a szellemes csipkelődés, az a „rezignált heroizmus” jellemzi, ami a Kórház... ©trosmajer doktorát felejthetetlenné tette.

Színvonalas munka Jireą filmje még akkor is, ha csak a felszínt karcolja, nem úgy, mint a 60-as évek, a cseh új hullám „aranykorának” filmjei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6732