KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Istenke teremtményei

Gáti Péter

 

Ki tudja, milyen ország Puerto Rico? A szivar, a rum és az egzotikusság, mint elhasznált ismertető címkék, legalább annyira félrevezetőek lehetnek, mint a puszta és a csikós Magyarország esetében. Szegényes ismereteinket az ott élőkről sajnos egyáltalán nem bővíti Jacobo Morales rendező munkája. Nagyon európaivá retusált ez a film. Annyira, hogy a hatvanas évek tucatszám készült olasz epizódfüzér-filmalkotásaira emlékeztet, amelyekben a kis kerek történetkék a családi, az üzleti életben és a házasságban is fel-feltűnő álszentséget, képmutatást illusztrálták és fricskázták meg. Morales színes képes mesekönyve is szórakoztatva akar tanítani, az egyes történetek  valamiképpen mégis unalomig ismert, általános erkölcsi tanulságokba fulladnak. Időszerűségénél pedig Bornemisza Péter idestova több, mint négyszáz évvel ezelőtt írt Ördögi kísértetek című, ugyancsak az emberi gyarlóságot ostorozó könyve sokkal frissebb, humorosabb és gondolatébresztőbb. Az európai néző számára mindenképpen elkésettek ezek a filmes fabulák, stílusuk – nevezzük így talán a modorosságot – kellemetlenül eklektikus. Az egyik epizód – a püspök és az ügyvéd üzleti és hitbeli kapcsolatáról – Boccaccio Dekameronja piszkozatban maradt fejezetének illenék be, míg a liftben rekedt és minden lelki szennyest egymás fejéhez vágó három ember története Roald Dahl morbid humorának utánérzete leginkább. A lágyabb húrokat pengető darabok – a kétnejű férj kálváriájáról, és a felbérelt férfivel magának udvaroltató öregedő nőről – nem parafrázisok ugyan, de moralizálásuk felszínes és érdektelen. A rendező minden tekintetben megbocsátó magatartást sugalló szemlélete, s a megközelítési mód minden eredetiséget nélkülöző, erőtlen humora következtében az epizódokban megfogalmazott nagybetűs tanulságok súlytalan viccé válnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6648