Televízó

A Fiatal Művészek Stúdiójáról

Kísérlet a túlélésre

Koltai Ágnes

A Fiatal Művészek Kísérleti Stúdiójának első öt évéről tudósító „Öt év, négy film, nulla műsor-perc” című riport (Filmvilág 1979/19) meglehetősen vigasztalan képet festett a televízió legfiatalabb műhelyéről. A stúdió kedvezőtlen anyagi és technikai feltételek között dolgozott, önálló stáb, kapacitás hiányában akadozva készültek produkcióik; az elkészült filmek nem kerültek adásba (csak a veszprémi tévétalálkozón vetítették, ott is külön programban); s kevés eredeti, valóban kísérleti mű született.

Mára a stúdió áttörte a bevehetetlennek hitt falakat: a kilenc év alatt készült huszonöt filmből tizenöt adásban ment, hat bemutatásra vár. A Fiatal Művészek Stúdiójának emblémáját viselik olyan sikeres alkotások, mint a Marguerite Duras regényéből készült Oroszlánszáj, Kern András rendezésében (a film az 1981-es veszprémi találkozó drámai kategóriájának egyik fődíját nyerte), a Visszatérés, Jászi Dezső portréfilmje Fülöp Viktorról (idén a tévékritikusok díját kapta), Gém György és Moldova Ágnes dokumentumfilmje, a Börtönben az uram. Tarr Béla Panelkapcsolat című filmje a stúdió produkciójából nőtte ki magát egész estét betöltő játékfilmmé. E filmek nem formai újításaikkal, hanem szemléletükkel, témaválasztásukkal tűntek ki a tévédrámák és dokumentumfilmek sorából. ,

A „televízió Balázs Béla Stúdiója”?

A Fiatal Művészek Kísérleti Stúdióját a főiskolát frissen végzett rendezők – Fehér György, Kabay Barna, Horváth Zoltán, Edelényi János – alapították.

Fehér György, a stúdió egykori vezetője:

– A Fiatal Művészek Kísérleti Stúdiója azért jött létre (Szinetár Miklós segítségével), hogy a pályakezdő rendezők adáskötelezettség nélkül, a televíziós nagyüzemtől függetlenül dolgozhassanak. A stúdió elsősorban dramaturgiai és nem film-készítési kísérletre szerveződött.

– Miben különbözött a stúdió a televízió többi műhelyétől?

– A film útját (az elfogadástól az elkészülésig) akkor még teljesen egyedi módon, megváltoztattuk. A stúdió szakított azzal a hagyománnyal, hogy csak a forgatókönyv elbírálása után indít útjára egy filmet. Vázlatra, szinopszisra, rövid filmtervre is beindulhattak forgatások. (Ma a Társulás Stúdióban készülnek így filmek.) Például Tarr Béla Panelkapcsolat című filmjéhez egyoldalas szinopszist adott be.

– Tervek és szinopszisok alapján hogyan döntötték el, hogy ki kapjon pénzt forgatásra?

– Amikor Tarr Béla benyújtotta a Panelkapcsolat szinopszisát, a stúdió akkori vezetősége megnézte a rendező vizsgafilmjeit és a Családi tűzfészekét, és a látottak alapján döntöttünk úgy, hogy minden lehetőséget megadunk neki.

Minket egyébként elsősorban nem a tervek, forgatókönyvek témája érdekelt, hanem a rendező kvalitása. Mindig igyekeztünk a legtehetségesebb rendezők terveit elfogadni, olyan elképzeléseiket támogatni, amelyeket más stúdiókban tematikai és egyéb megkötések miatt nem valósíthattak volna meg. Azért használtam az igyekeztünk szót, mert nagyon sok „külsős”, filmes és nem filmes „behozatala” időnként nagy ellenállásba ütközött. Pedig a televízió csak nyert azon, hogy például egy színész, Kern András megrendezte az Oroszlánszáj című tévéjátékot, és nyerne azon is, ha a legtehetségesebb fiatal színházi rendezők filmet vagy televíziós játékot rendeznének.

– Most már nem dönthetnek olyan szabadon abban, hogy ki dolgozzon a stúdióban, hisz itt kell filmet készíteni a főiskolát frissen végzett fiatal rendezőknek...

– Ez önmagában nem volna baj. A stúdió korábban is finanszírozott főiskolás diplomafilmeket, s lényegében mi találtuk ki azt is, hogy a fiatal rendezők először ne osztályokra kerüljenek. Saját elképzeléseiket valósítsák meg, hogy a televíziónak később könnyebb legyen eldönteni, ki kerüljön a Drámai főosztályra és ki a belpolitikai szerkesztőséghez. Lényegesen nagyobb terheket ró a stúdióra, hogy a főiskolát végzett fiatalok itt készítenek filmet. Abban reménykedem, hogy a televízió ezt felismeri, e3 a szűkösebbé vált anyagi viszonyok ellenére a korábbinál jóval több pénzt biztosít a Fiatal Művészek Stúdiójának.

Kísérletből továbbképzés

1983. március elején lépett hatályba a Fiatal Művészek Stúdiójának működését szabályozó elnöki utasítás (megalakulása után kilenc évvel!). A stúdió tehát polgárjogot nyert (s nevében sem hangoztatja a kísérletezést). A legégetőbb gond a lehetőségekhez képest megoldódik: az elnök a televízió központi erőforrásaiból évi költség- és kapacitáskeretet ad. A stúdió lassan osztállyá alakul, s ez a kétségtelen előnyök ellenére veszélyeztetni látszik a kezdeti rugalmas, „szabad társulás” formát. Ezentúl éves munkatervet kell készíteni; a házon belüli konfliktusok elkerülésére az elnök utasítja a műsorkészítő főosztályok vezetőit, hogy a stúdiót segítsék olyan forgatókönyvek átadásával, amelyeket megvalósításra elfogadtak, de valamilyen okból mégsem készült film belőlük. Továbbá: a stúdió két évig továbbképezi a főiskolát frissen végzett pályakezdőket. Ami azt jelenti, hogy lehetősége van a fiataloknak egy film elkészítésére. Szinetár Miklós elnökhelyettes:

– Évekkel ezelőtt a televízióban dolgozó fiatal rendezők a Balázs Béla Stúdióhoz hasonló műhely megalapítását kérték, ahol gondtalanul, adáskötelezettség nélkül kísérletezhetnek.

– Az alapítás utáni években bárki, akinek elfogadható ötlete, forgatókönyve volt, pénzt és kapacitást kapott a stúdiótól. Ez évtől kötelezően a stúdióhoz kerülnek a fiatal rendezők. Nem lesz itt hirtelen túl sok – esetleg nem is mind kísérletezni vágyó – alkotó?

– A televízió adásideje a jelenlegi gazdasági helyzetben egy-két éve nem nő, de az alkotók száma egyre gyarapszik. A pályakezdők, és mindazok, akik más osztályon nem jutnak forgatási lehetőséghez, itt rendezhetnek.

– A Fiatal Művészek Stúdiója a korábbi „szabad társulás” formával szemben most mintha bürokratikus osztállyá alakulna...

– A Stúdió régen lehetetlen körülmények között dolgozott, nem volt kapacitás, pénz, csak a „maradék” jutott. Ebben a nagy műsorgyárban szervezet, osztály nélkül semmihez sem lehet hozzájutni. Megalakulásakor nem nézték jó szemmel a Fiatal Művészek Stúdióját. A televízió – mindenütt a világon – konzervatív intézmény, a kísérletezést nehezen fogadja el.

– Milyen messzire mehet el a stúdió a kísérletezésben? Van-e olyan film, amelyik dobozban maradt?

– Az esetek nagy részében a stúdió vezetősége tudja, hogy egy film vetíthető-e vagy sem. Ha úgy érzik, hogy valami „kényes”, szólnak és én megnézem a filmet. A stúdióban készült művek túlnyomó többsége tehetséges, műsorra tűzhető munka. Eddig igen kevés film nem mehetett adásba. Az egyik – amit nem is rendező készített – azért nem, mert mindössze annyit láthatunk, hogy valaki anyaszült meztelenül emberi ürüléket eszik. De nem maradt örökre dobozban ez a film sem, nyugodtan kiküldhették egy külföldi fesztiválra. A másikat, a Mrozek Rendőrség című darabjából készült filmet a lengyel eseményekkel egyidőben nem tartottam szerencsésnek műsorra tűzni. A Rendőrséget nemsokára bemutatjuk.

– A Fiatal Művészek Stúdiója kezdetben szélesebbre nyitotta kapuit, sok „külsős” rendező dolgozott itt, ma, mint ez az alapszabályzatból is kiderül, elsősorban televíziós rendezők forgathatnak. Miért zárkózik be a televízió?

– Régen túl sok olyan művész dolgozott itt, akiknek valójában nem volt szükségük erre a fórumra, hisz máshol is rendezhettek. A stúdió legyen a pályakezdőké, a főiskolát frissen végzett fiataloké, akik csak itt „rúghatnak labdába”. A stúdió lehetőséget kínál számukra a gondtalan kísérletezésre.

Tervek és lehetőségek

A filmgyártás mechanizmusa előbb vagy utóbb (esetünkben inkább utóbb) kikényszerítette a nélkülözhetetlen munkafeltételeket, de kérdéses, hogy a körülmények, a feladatok és a vágyak most már valóban arányban állnak-e egymással?

Somosi Péter, a gyártási csoport vezetője:

– A stúdió azzal, hogy önálló műsorgyártó csoportja is alakult, a televízió többi műsorkészítő osztályához hasonló lehetőségekkel rendelkezik. Csak annyiban különbözik, hogy nincs adáskötelezettsége. Ami az anyagiakat illeti: a jelenlegi keretek csak kisebb dokumentumfilmek készítését teszik lehetővé, mindössze évi egy tévéjátékot tudunk finanszírozni. Reméljük, jövőre a többi osztályhoz hasonló költségvetésünk lesz.

Nem lehet szívességre építeni egy stúdió munkáját. Ma, ha dolgozni akarunk, mindent meg kell előre tervezni. A Fiatal Művészek Stúdiója is ráállt a televíziós kényszerpályára, másképp nem élhetne meg.

Radó Gyula, a stúdió tanácsadója:

– A kísérletezés nem azt jelenti, hogy a stúdióban olyan filmeket lehet elkészíteni, amelyeket más osztályon nem engedtek. A Fiatal Művészek Stúdiójában jobb körülmények között lehet dolgozni. Nincs adáskötelezettségünk, itt senkit sem szorít a határidő, itt lehet tévedni és hibázni. Egy esetleges bukás nem tesz lehetetlenné senkit. A stúdió – ha anyagi lehetőségei engedik – a televízió új rendezőgenerációját neveli ki. A fiatal rendezők szakmai biztonságot szerezhetnek és kiérlelt filmekkel léphetnek a közönség elé. Jelenleg az örökségeinket, a tavaly beindított produkcióinkat fejezzük be, az új stúdió jövőre mutatkozik be. Terveink között szerepel egy-egy főiskolás film menedzselése. Sikeres vizsgafilmek adásba is kerülhetnek, ami egy kezdő rendezőnek nem akármilyen lehetőség. Idén Hartai László Phőnix éjszakája című filmjéhez adtunk pénzt. A stúdió továbbra is szeretne színházi előadásokat megörökíteni, a Woyzeckhez (rendező Gothár Péter) hasonló színvonalon. Hármas koprodukcióban, a televízió Ifjúsági osztályával és a Pannónia Stúdióval közösen egy xerox-animációs filmet készítünk, rendezője Kisfaludy András.

– Nem terheli meg túlzottan a stúdió pénztárcáját, és nem a kísérletezés az új keresése elől veszi el a lehetőséget, hogy a főiskoláról frissen kikerült rendezőknek – képességeiktől függetlenül – filmkészítési lehetőséget kell teremteni?

– Nagyon jó elképzelés, hogy a pályakezdők két évig a stúdióban dolgoznak. Jobb, ha nem elpazarolt milliók után derül ki, hogy valakinek mihez nincs tehetsége. De ha a stúdiónak nem lesz elegendő pénze és nem jut mindenki munkához, akkor a tengés-lengés rosszabb, mint bármelyik osztály rutinmunkája.

Kísérleti vagy profi filmek?

Négy fiatal rendező került a Fiatal Művészek Stúdiójához. Egyedül Gém György, a Börtönben az uram című dokumentumfilm társrendezője forgat. Woody Allen Kleinman és a halál című drámájából készít tévéjátékot.

– Nagyon jó ötlet – mondja Gém György –, hogy a frissen végzett rendezők nem valamelyik osztályra kerülnek, s nem skatulyázzák be őket rögtön. A gyakorlat azonban más. Először is nem kerül mindenki ide, mert van, akinek mégis akad státusz valamelyik osztályon. A stúdió alacsony évi költségvetéssel dolgozik, ebben az évben valamivel több pénzt kapott ugyan, de a forgatásra várók száma is megnőtt. Ne felejtsük el, hogy itt lényegében állásban vannak emberek. Ha én leforgatom a filmemet, más már nem dolgozhat ebben az évben. Jelenleg a Fiatal Művészek Stúdiójában csak kevés színészt és néhány helyszínt igénylő tévédrámára jut pénz.

– De nyugodtan kísérletezhetnek...

– Nem értek egyet azzal az elképzeléssel, hogy itt úgynevezett kísérleti filmek készüljenek. Erre a televízió sem anyagi, sem technikai lehetőségeket nem biztosít és a mai gazdasági helyzetben luxus, ha valaki magának készít filmet. Jobb, ha azt a kevés pénzt, amit a stúdió kap, nem kísérletezésre használjuk. Itt is „fogyasztható”, profi filmeket kell csinálni. Egy kezdőnek nagy segítség, hogy egy esetleges bukás után sem „írják le”. A stúdió tulajdonképpen védőburok (de csak a sajtó és a közönség előtti bukástól kíméli meg a rendezőt).

A Fiatal Művészek Stúdiója kitört az ismeretlenségből. Filmjeiket már nemcsak a szűk szakma és a veszprémi tévétalálkozók közönsége ismeri. Időnként – igaz, a második csatornán, lehetőleg a késő esti órákban – a televízió is műsorára tűzi őket. De a stúdió mintha még mindig nem találta volna meg a helyét, és úgy tűnik, erején felüli feladatot vállalt; a fiatal, pályakezdő tévé-rendezők állásgondjainak enyhítését. Sem a pesszimisták, sem az optimisták nem tudják, mit hoz a jövő. Lesz-e elegendő pénz, vagy továbbra is garasoskodni kell? Miközben egyre nő a munkára és állásra várók száma, akik egymás és a „gondtalan kísérletezés” elől veszik el a lehetőséget.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 61-63. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6631

Cikk értékelése:

szavazat: 570 átlag: 5.58