KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Lengyel filmhét
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Vicsorgó Arany Oroszlánok Velence
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Az egyensúly keresése Magánélet

• Spiró György: A befejezetlen dráma Nyikita Mihalkov filmjei a televízióban
• Báron György: A „speciális visszaesés” Könnyű testi sértés
• Koltai Tamás: Megérkezett a revizor? Délibábok országa
• Kovács István: Történelmi misztériumjáték Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Fábri Zoltán: Emlékezés Nádasdy László (1929–1983)
• Nemes Nagy Ágnes: Lovag-ábránd Excalibur
• Fogarassy Miklós: Utazások egy katonai szükségállapot mélyére Az út
• Barna Imre: Az utolsó t... Az utolsó tangó Párizsban
• Gyárfás Endre: Bölénynyúzók A vadnyugat népköltészete és a westernfilm
LÁTTUK MÉG
• Székely András: Az idő urai
• Koltai Ágnes: Portrék korhű keretben
• Takács Ferenc: A francia hadnagy szeretője
• Kapecz Zsuzsa: Rita asszony menyasszony
• Deli Bálint Attila: Az álarcos lovas legendája
• Zoltán Katalin: Röpke éjszaka
• Greskovits Béla: Csillaghullás
VIDEÓ
• Mihály Éva: Képmagnózgatásaink... Kerekasztal-beszélgetés a videó kulturális felhasználásáról
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Kis magyar lexikonográfia

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az álarcos lovas legendája

Deli Bálint Attila

 

Az amerikai tömegfilmgyártás árapályát látszik jelezni, hogy immár – ismét – csak harmadosztályú, „leértékelt” sztorira „telik”, s egy viaszfigurából kell westernhőst farigcsálni. Lehet ez a figura történetileg létező, anyakönyvi kivonattal igazolt személy – művészileg halott. Ha a vadnyugati mítosz „aranytelepe” – Butch Cassidy, Jesse James, Doc Holliday után – már csak ilyen John Ried-féle alakokat dob felszínre – mint ebben a filmben – a western-preparátorok szorgosan matató keze nyomán, úgy menthetetlenül érvényessé válik a mondás: „Az aranynak fényessége megártott a szemüknek”. A filmben sorjázó allegorikussá dermedt jelképek, a fehér ló, a fekete álarc, az ezüst golyóbis, a nyálkás simaságúra koptatott dramaturgiai „fordulatok”: a vérszerződés, a vérbosszú a giccs összetéveszthetetlen kotyvalékát eredményezik. Sajnálatos, hogy Kovács László – egyébiránt profi kamerakezelése – ezt a kotyvalékot érzékíti meg, végigcsurgatva a képeken a mítoszt nimbusszá alacsonyító narancsos fényeket és türkiz ég alatt kavarva a terrakotta sivatagi port, melyben a magányos lovas örökkön örökké az igazság nevében üget indián vértestvérével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6597