RészletekEgy stúdiótitkár feljegyzéseiDurst György
Balázs Béla Stúdió 1985/86
1986. II. 25.
A Balázs Béla Stúdió alapszabályának értelmében kétévenként vezetőségválasztást tart. Az új vezetőség tagjai: Mész András, Gödrös Frigyes, Kamondy Zoltán, Medvigy Gábor, Enyedi Ildikó.
III. 4.
Az első vezetőségi ülés. Az új generáció tagjai a régi vezetőség eredményeit felhasználva programot kívánnak kidolgozni. Az 1985-ben készült filmek jutalmazásának megszavazása. Az összegek és elosztásuk módja. Szóba kerül, hogy E. M. nagyon beteg, B. G.-nak a stúdióra ható jelentősége elvitathatatlan.
III. 5.
Megjelenik az MTI közleménye a díjakról. Ez egy kis vihart kavar. Este vezetőségi ülés. A filmtervek érzékenyebb elbírálása érdekében egy létrehozandó Művészeti Tanács lehetséges tagjairól beszélünk. Nevek és kétségek.
III. 10.
A Stúdió gyártási csoportja megkapja a MAFILM új árjegyzékét, amelyet 1986. IV. 1-től kívánnak életbeléptetni. Számítások után kiderül, hogy a dotációnk csupán a már beindított filmjeink befejezésére elég. (A MAFILM igazgatóváltása során a stúdió elveszítette a kedvezményeit. Ez körülbelül 1–1,5 millió forint értékcsökkenést jelent. Az új árak bevezetése a helyzetet tovább rontja.)
III. 11–12.
A vezetőség az új helyzetre reagálva drámai hangú programot, munkatervet készít. Megfogalmazódik a stúdiómunka lehetetlensége. „A stúdió gazdasági helyzete kilátástalan. Eddig is az volt, de a március 10-én kiadott és április 1-én életbelépő új árrendszer szinte lehetetlenné teszi a stúdió működését. A BBS puszta fenntartása (titkárság, gyártás, vágószoba, videorészleg) a dotációnk több, mint egyharmadát veszi majd igénybe. Egy film költségvetése – az 1985. április 1. előtti helyzethez képest – átlagosan mintegy 80 százalékkal fog emelkedni, ami azt jelenti, hogy a jövőben harmad annyi filmet sem tudunk készíteni, mint eddig. A kialakult helyzetben a stúdió nem tudja ellátni az alapszabályzatban rögzített feladatát és ez olyan belső feszültségeket hoz létre a Stúdió életében, amely lehetetlenné teszi a műhelymunkát. A vezetőség úgy döntött, hogy amíg helyzetünk nem normalizálódik, új filmet nem indít be...”
(Részlet a programból)
III. 13.
A MAFILM vezetősége aktívát szervez az új árrendszer vitájára. Az aktívára végül is – némi félreértések után – a vezetőség is meghívást kap. K. Z. és K. T. felszólalása.
III. 18.
Az első stúdió-ülés, ahol forgatókönyvről, filmkészítésről esik szó. S. I. tavalyról áthúzódott tervének megvitatása. Csak külső támogatás esetén tudjuk beindítani.
III. 23.
Az elmúlt hetek beszélgetései után elkészül a Felhívás és kérvény című stratégiai elképzelés. A három oldalas anyagot a szakma képviselőin kívül eljuttatjuk állami és pártvezetőknek. 19 millió forintot kérünk.
III. 24.
Találkozás a MAFILM vezetőivel. Az áremelkedéseket a gyár bizonyos mértékig kompenzálja.
Este hat órakor a Szövetség képviselői értékelik a Stúdió 85-ös évét. Egy-két munka tetszik csak, az értékelés helyett szinte kizárólag a gazdasági helyzetről esik szó. (Részlet a vezetőségi hozzászólásból: „Miért akarunk játékfilmet készíteni? Sokan ebben a Stúdió eredeti műhely-profiljának feladását látják. Az utóbbi tíz évben a világ filmművészetében a narráció, a dramaturgia átértelmezése került előtérbe. Ugyanúgy, mint ahogy a megelőző 15 évben a filmnyelvi kísérletek és a dokumentumfilm jelentette a fő előre vivő erőt. Ha tehát a Stúdió továbbra is a legújabb filmművészeti törekvések műhelye kíván maradni, ilyen irányban kell elmélyült munkát végeznie. Ez a magyar filmművészet megújulásának is bázisává válhat.)
III. 26.
Sikerül bejutni a pénzügyminiszterhez. Sajnos több pénzt, mint amit az állami költségvetés a kulturális tárcának juttat, nem adhat. Azt javasolja, próbáljunk változtatni az ezen belüli elosztáson.
III. 27.
Tárgyalásokat kezdünk a KISZ KB Kulturális Osztályával. Megértőek, és egy hosszabb távú koncepció támogatását ígérik.
IV. 1.
Mától érvényesek az új árak. A Stúdió ülésén a vezetőség tájékoztatót ad a tagságnak azokról a lépésekről, amelyeket a helyzet javítása érdekében eddig tett. (Köztudott – legalábbis szakmai berkeken belül –, hogy a filmgyártás a rendelkezésére bocsátott állami dotáció évek óta stagnáló szintje miatt átszervezésre kényszerül. Ezen a tanácskozáson a MAFILM igazgatója volt az egyetlen, aki a Stúdiót említette, azzal, hogy a helyzet lényegesen javult, hiszen megegyezés született az árak kompenzációjáról. Ez a jelenlevőkben azt a benyomást keltette, hogy a Stúdió problémái megoldódtak.)
IV. 3.
Kora reggeli telefonbeszélgetés a Művelődési Minisztériummal, a miniszterhelyettessel; időpontegyeztetés. Rövid disputa arról, hogy miközben mi pénzt kérünk, nem vesszük figyelembe a kulturális politika intelmeit.
Este a győri Ifjúsági Házban egy stúdió-sorozatvetítés első programjaként hosszú beszélgetés a jelenlévőkkel. Várják és szeretik a Stúdió filmjeit. Előkerülnek a szűkebb élettér problémái.
Másnap Bódy Gábor-emlékest Kaposvárott. Arról faggatnak, hogy vajon miért ilyen tragikusan ért véget egy filmrendezői életpálya. Vajon mit szabad mondani és mit érdemes?
IV. 10.
Telefonbeszélgetés a KISZ KB első titkárának titkárságával. Időt kérünk, meghallgatást, segítséget.
IV. 14.
Megkeresünk munka- és gazdaságszervezéssel foglalkozó szakembereket, hogy a stúdió szervezeti működtetéséhez ésszerű módszereket dolgozzanak ki. Felmerül a videórészleg vállalkozási formában való működtetésének kérdése.
IV. 15.
A bilbaói dokumentumfilm-fesztivál díjátadása a MAFILM vezérigazgatójánál, Balog Gábor Otthon című filmjére. Ez a negyedik díj, amelyet 1985-ben a Stúdió kapott filmjeiért, tevékenységéért (A Hazatérés Oberhausenben kapott fődíjat, a Bebukottak Torinóban a legjobb külföldi film díját kapta, s a Stúdió tevékenységéért megkaptuk a FIPRESCI díját.) Rövid beszélgetés és aggodalom a lehetséges külső támogató források beszűküléséről.
IV. 17.
A Szövetség meghívására Pál Lénárd tart tájékoztatót a filmművészeknek. Részlet a vezetőség hozzászólásából: „A Balázs Béla Stúdió ideális esetben a nemzeti filmgyártás »kutatólaboratóriuma« volna, kissé nagyképű hasonlattal: olyan szerepet vállalt és kellene vállalnia a jövőben is, mint amelyet a gyártmányfejlesztéseket, új technológiákat előkészítő tudományos alapkutatások sora vállal az iparban. Az elmúlt negyedszázadban ebben a stúdióban készültek el a nagy filmgyártást is inspiráló, megújító »prototípusok« tucatjai, egyben azok az új nemzedékek is innen indultak, akik képesek voltak a hazai filmkultúra folyamatos megújítására. Ezt a folytonosságot történetesen a nyolcvanas években végzett, a főiskolát elhagyó filmesek igen népes generációja jelentené, amely a Stúdió szűkös lehetőségei híján kiesik ebből a folyamatból, feladva annak a reményét, hogy a szakma szükségesnek látszó vérátömlesztést kapjon, utánpótlása biztosított legyen, elkerülhetetlennek tűnő változtatásoknak menjen elébe, megújítsa például a narratív műfajokat.
Amikor egy iparág talpraállítása a cél, általában kettős folyamat zajlik: egyfelől az elkerülhetetlen szanálások, másrészt egészségesebb működést biztosító, értelmes beruházások. Látnunk kell, hogy ez ebben a szakmában is így van, és a BBS-re is igaz mindez. Az a feladat, hogy kreatív ötletek, ideák a lehető legkisebb költséggel, legrövidebb idő alatt jobb minőségű, értékes filmek képében valósuljanak meg. A stúdióvezetés szemléletén is lehetne korszerűsíteni, a preferált és nagyobb közönségre számító alkotások esetében kívánatosnak látszik egy fokozottabban produceri szemlélet. Arra az elvitathatatlan, sőt a jövőt illetően egyre inkább elengedhetetlen demokratikus gyakorlatra van szükség, amely a kollektív megítélés garanciájával bele-belekorrigál a forgatókönyvtől a kész kópiáig tartó folyamatba.”
IV. 22.
Találkozás a miniszterhelyettessel. Kissé nehezen indul a beszélgetés, s azt mondja, hogy képtelenség több pénzt szerezni. Ha talán lenne is, akkor az állami gondozottak ingyentej akciójára kellene. Arra biztat, hogy készítsünk egy tervet, miként akarjuk a Stúdió életét átszervezni. Könnyebb lesz egy jogszabályt, igazgatói rendeletet megváltoztatni, mint pénzt kicsikarni az államkasszából.
Este hat órakor a Pártközpont egyik munkatársa keres fel bennünket. Szinte ugyanazt mondja, mint a miniszterhelyettes.
Este kilenckor találkozunk a gazdasági szakemberekkel. Megállapodunk a május 3-ában, amikor egy egész napos közös elemzés alapján elkészítik javaslataikat a stúdió gazdasági átszervezését illetően.
IV. 23.
Interjút készít a vezetőséggel a Válasz című rádióműsor. Éjjel visszahallgatjuk, s közösen megszerkesztjük a 6-án adásba kerülő 5–10 percet.
IV. 24.
Találkozás a filmfőigazgatóval. A Stúdió konkrét ígéretet kap arra nézve, hogy ha a filmszakma dotációját emelik, 12 millió forintra emelik a mi dotációnkat is. Egy játékfilm továbbra is jóval többe kerül, mint a Stúdió egész éves dotációja. És ezt még meg is kell kapni... Kiderül, hogy különböző pályázati támogatásra van még lehetőség, de miért reménykedjünk abban, hogy ezekből a pénzekből – a maximum évi 14 nagyfilm mellett – majd a Stúdiónak is jut. A feloszlatott Társulás Stúdió munka nélkül maradt alkotóitól kezdve az immár negyvenedik évüket taposó filmes középgenerációk is mind erre a pénzre számítanak.
IV. 25.
Készülünk a Stúdió ‘86 interjújára.
Hatodikán kerül adásba.
Felkeresett bennünket a MAFILM-újság egy beszélgetést kérve, a Filmintézet felajánlotta együttműködését, a Filmvilág az utolsó határidőt is meghosszabbítva várja tőlünk a Stúdió helyzetét tükröző dolgozatot, a Rádió egy egész órás műsor lehetőségét ajánlotta fel.
*
Divatos hasonlattal élve: a labda nálunk, filmművészeknél van. A pálya, a játéktér kijelölése közös feladat. Ebben szeretnénk részt venni. Egyenrangú félként.
Budapest, 1986. IV. 30.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1566 átlag: 5.54 |
 |
|
