KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Higgy neki, hisz zsaru

Szemadám György

Legyen szó akár a TV Klinika című sorozatáról, vagy a mozikba végtelennek látszó sorban benyomuló úgynevezett „zsarufilmekről”, egy picit undorít, ahogy ezen opuszok az emberi élet súlyát kezelik, de ennél jobban csak az a manipuláció undorít, amely minket – ártatlan mozinézőket – egy szempillantás alatt áttaszít a „túlsó oldalra.” Mármint a kiszolgáltatott állampolgár oldaláról azokéra, akik az életekkel úgymond „gazdálkodnak”. A nézőt persze megértem, hisz a valóságban oly kevéssé vonzónak bizonyult rendőrség, s a „rendőri intézkedésnek” eufemizált brutális atrocitások, melynek egyszerű állampolgárként oly gyakran lehetünk szenvedő alanyai, buja gyönyörökkel kecsegtetnek a moziban, ahol a sötétség leple alatt titkon azonosulhatunk a mitikus zsaruval, s átállhatunk a zsaru-oldalra! Ennek a szadomazochisztikus élménynek perverz erotikájához aligha lehet fogható bárminő szexuális eltévelyedés, mert hisz a legritkább esetben tudunk egyazon időben erőszakot tevők és erőszakot elszenvedők lenni. A moziban bezzeg az erőszakot állandóan elszenvedő, erőszakra vágyó, és képzeletben önmagát megerőszakoló állampolgár még voyeur is, aki nem csupán a zsaruk mindenhatóságának szimbólumaként állandóan előrerántott fallikus revolvert kezelheti képzeletben, mely a legbujább női harisnyatartók mintájára készült bőrszíj-szerelvényből kerül elő a zsaru bal hónalja alól, de az ingre és bőrszíjra vetkezett zsaruban megláthatja a magánembert is. Azaz: nem csupán a néző válhat eggyé a zsaruval, de a zsaruról is kiderülhet, hogy otthon ő is hozzánk hasonló ember. Juj! Ők, a társadalmi tabuk felkent megsértői, a hivatásszerűen alkalmazott erőszak és büntetlen emberölés papjai járnak úgy, ahogy mindenki jár, aki túlzottan belemerül szenvedélyei kiélésébe: alkalmatlanná válik a hétköznapi életre. A zsaru toleranciájából, idejéből, szeretetéből, de még férfiasságából is túl kevés marad, mire otthon leveti bőrszíj-szerelvényes revolverét, s egyszerre csak egy szánalmasan sérült kisfiú, vagy egy rosszfiú áll előttünk. Ebben a filmben civakodó testvérként gyűlölködik, verekszik és lövöldöz egymásra egy ilyen kisfiú, meg egy rosszfiú. A szituáció ezúttal attól válik obszcénné, hogy a sértett tekintetű kisfiú afféle belső ellenőr, azaz: a zsaruk zsaruja, s ezért duplán lehet utálni, holott ő a pozitív hős. Társa egy csúnya, leszbikus nő, aki végül azért megkapja a neki járó revolverlövést, ellenfele pedig egy brutális zugdugó. Jól látható ebből a filmből, hogy a zsaruk olyanok, mint egy nagy család: civakodnak, le-lelövik egymást, még egymás feleségét is elcsábítják, de azért nem semmi közéjük tartozni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4412