KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete eső

Lajta Gábor

 

Ha kitartóan híresztelünk magunkról valamit, azt a végén el is hiszik nekünk. így formálódik az Amerika-kép, polírozódik az Amerikai Ember szobra. Az Amerikai Fickóé például, aki vidám, keménykötésű, semmiképpen sem mentes a kis gyarlóságoktól és aki, mellesleg, megmenti a világot. Vagy legalábbis megtisztítja Oszakát a gengszterektől, mint a Fekete eső vagány rendőre.

– De ti ledobtátok az atombombát! – oktatja az amerikai zsarut a japán maffiafőnök(!) „és akkor egyszercsak fekete eső hullott alá”. Fekete esőről aztán több szó nem kerül. Engesztelésképpen az Amerikai Fickó halomra lövi az oszakai japán maffiát, s ezzel az esőkérdés meg van oldva. Cserébe ő is kap valamit: japán kollégájától megtanulja, mi az a Japán Becsület. Az egyensúly helyreáll.

Szerencsére a fenti közhelyeket, amelyekhez foghatók, nyilván szintén csak Amerikában leledzenek, menteni tudja egy kivételes vizuális érzékenységű rendező: Ridley Scott (Nyolcadik utas a halál; Szárnyas fejvadász). Az eredetiségből ugyan engedett egy szokvány zsarutörténet kedvéért, de izgalmas, érzéki filmet rendezett. A Szárnyas fejvadász apokaliptikus víziója jelenik meg az oszakai helyszíneken a tökéletes ritmusú bűnügyi történet háttereként. Jók a színészek is: a teknősbékaszerűen férfias Michael Douglas, a befelé mosolygó Ken Takakura és a többi neves japán színész.

Hiányérzetet legfeljebb az okozhat, hogy nem lehet hiányérzetünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4308