|
|
|
Láttuk mégA film varázsaBikácsy Gergely
Mintha kortalanok emlékeznének koravén ifjúságukra. Akkor fiatalok nem tudtak lenni, most öregek. Jean-Charles Tacchella a francia film talán legrokonszenvesebb kismestere csendes derűvel, szomorú mosollyal idézi fel egy filmrendező-nemzedék indulását 1947–48 táján. Nouvelle vague-ról még senki sem beszél, a francia filmnek még a régi istenei fénylenek (az egyik jelenetben hőseink térdre akarnak rogyni Duvivier előtt), de máris mindenki újakra készül.
Minden filmcsináló nemzedéknek (vagy csoportnak) megvan a maga hőskora, ezért a filmművészetnek is mindig meglesznek a hőskorai, s a néző dolga, hogy válasszon közülük. Tacchella hét-nyolc évvel idősebb Truffaut-éknál: már kritikus és szerkesztő volt, amikor amazok kölcsön (vagy lopott) pénzből filmklubot alapítottak, s a Cinématheque vetítőiben töltötték mindennapjaikat. Idősebb náluk, s mégis később kezdett rendezni, már az „új hullám” leáldozásakor. Sógorok, sógornők című filmje ötvenéves korában tette ismertté, főleg az Egyesült Államokban ünnepelték, lehetett volna sikeres kommersz-rendező: nem lett, ragaszkodott új hullám előtti mozi-kamaszságához, új hullám utáni nouvelle-vague-makacsságához. A magyar néző tavaly láthatta a televízióban Habzsoljuk az életet című munkáját, egy fél-értelmiségi, fél-művész baráti csoport csendes humorú kiseposzát. Sztárok, nagy fordulatok, öblös visszhangú konfliktusok nélkül: a pergő másodpercek filmje volt ez az évtizedeket átívelő, emberien szürke-tarka történet. Ilyen most A film varázsa (eredeti címén: Kocsizás, fahrt előre) is. Egyszerre idézi fel saját ifjúságát és Truffaut indulását. Kamasz-tisztelgés ez a film Jean Vigo meg Truffaut emléke előtt, kicsit a Jules és Jim sugallata is benne lappang, s nehéz eldönteni, a főhősben maga a rendező vagy éppen Truffaut kamasz-alakja kelt-e életre. Értelmes és érzékenyen halkszavú film: egészen biztos, hogy alig lesz nézője.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1225 átlag: 5.53 |
 |
|
|
|
