KönyvTarantino előtt 1.Közelmúlt-analízisKömlődi Ferenc
A frivol múzsa angolszász elemzői egy kötetben.
Tömegfilm a nyolcvanas években – igazít el a (Nagy Zsolt által szerkesztett) kötet alcíme. Pontosítsunk: az első kötet alcíme, mivel jelen tanulmánygyűjtemény egy kétrészes munka kezdő opusa. Az angolszász szerzők főként műfajelméleti kérdéseket vetnek fel, illetve az oly közeli, de mégis oly távoli évtized meghatározó zsánereinek (akció, horror, sci-fi, pornó) általános vizsgálatára vállalkoznak. Kortársként: a válogatás 1979 és 1991 közötti írásokból ad ízelítőt. (A filmelemzéseket, a korszak emblematikus mozijainak ismertetését, a posztmodern bemutatását a második kötet tartalmazza majd.)
Különös érzés tíz-tizenöt év távlatából visszatekinteni, s észlelni, hogy az értékek mennyire átrendeződtek. Hiszen az akkoriban tömegszórakoztatásnak minősített alkotások jelentős részét (Szárnyas fejvadász, A légy, Emlékmás) a jelen esztétái az úgynevezett művészfilmek közé sorolják. Más kérdés, hogy a felettébb mesterséges megkülönböztetés – többek között Quentin Tarantinónak köszönhetően – szép lassan érvényét veszti…
Megújulás helyett azonban „kimerülés”, „kifáradás” következett. A mai állapotok érzékeltetésére Nagy Zsolt (találóan) Faustot idézi: „Csak csirizelgess, / Kotyvassz ragút más resztliből.” Azaz, a film válsága az ezredfordulóra teljesedett ki.
Mennyiben előlegezte mindezt a nyolcvanas évek populáris mozija? Mely trendek erőteljesebb érvényesülése akadályozhatta volna meg a lebutulást / lebutítást? A szerzők e bonyolult kérdések „előtörténetét” ábrázolják. Több aspektusból, általában olvasmányosan, szórakoztatva. Dicséretes tény, már csak azért is, mert olyan – máskülönben kényes, a dögunalommal, esetleg belterjes, szakmai szőrszálhasogatással „kecsegtető” – témákat elemeznek, mint például a műfajelmélet, történeti aspektusban. A bőséges filmidézetek élővé teszik az élettelennek hitt matériát.
A három műfajelméleti tanulmányt követő második részben akció-mozira, horrorra és sci-fire szűkül a kör. „Minden jól működő horrorfilm egyik legjellemzőbb vonása annak a félelemnek az ábrázolása, ami a normális és abnormális, az ismert és az ismeretlen közötti határ áthágásából ered” – állítja Douglas L. Rathgeb. Tételét, „Meseország” és „Szörnyföld” tudatalattinkban játszódó háborúját, tökéletesen illusztrálja a Halloween, illetve a Rémálom az Elm utcában.
Az emlékmást elemezve Fred Glass az „Új Rossz Jövő” darabok társadalomkritikai aspektusait hangsúlyozza: a lepusztult urbánus létet, mérhetetlen erőszakot, amnéziás médiát, a hatalom korrupt és kíméletlen alaptermészetét. Ebben a (cyberpunk) közegben már nem a húsvér homo sapiens, hanem a gépember a pozitívabb szereplő.
Edward Guerrero két klasszikus (A lény, A légy) remake-jében az AIDS-metaforára hívja fel a figyelmet. Noha Cronenberg másképp látja, a megfeleltetés nem alaptalan. A két mozi más szempontból is tanulságos: előre vetítették a kilencvenes években eluralkodó újrafeldolgozási lázat.
A trend alól a lesajnált, kiátkozott pornó se kivétel. A harmadik részben olvasható esszék e filmtípust elemzik – objektíven, szenvedélyektől mentesen, helyenként kvantitatív módszerekkel, s rendkívül tanulságosan. Hogyan különül el egymástól puha és kemény szex? Miként fogadja be, éli át a közönség a nem imitált nemi aktus látványát? Miért hamis azon közkeletű tétel, mely szerint a pornó-mozi a nőt szenvedő alanyként, a macho-fantázia kiszolgáltatott tárgyaként jeleníti meg? A kötet csúcspontját jelentő, magyar nyelven unikumnak (és merész vállalkozásnak) számító három tanulmány e kérdésekre (is) keresi a választ. Azóta viszont az XXX kiszorult a mozivászonról – manapság a videó-iparban, és főként a számítógép képernyőjén hódít. Nem kevés sikerrel…
Remélhetőleg a gondosan, szakmai hozzáértéssel válogatott (két) kötetre szintén szép siker vár. Hiányt pótolnak.
Új Mandátum Könyvkiadó, 2000
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1094 átlag: 5.52 |
 |
|
