|
|
Láttuk mégHulla, hó telizsákVidovszky György
A Reinder Games a fordulatok mozija: még a hollywoodi filmeken edzett, csavaros eszű krimifaló is meglepődhet néhány váratlan eseményen. A rendező, John Frankenheimer valósággal beleszeret története bonyolultságába, és – főleg a végén – elragadja a „bújócskázás” öröme. Egy biztos: senki sem az, akinek látszik.
A film is a jó film álarcát ölti magára az első fél órában, a továbbiakban pedig rá sem ismerni: lélektani drámából tucatkrimi, majd dajkamese lesz. Rudy és Jack együtt tervezik szabadulásukat a börtönből. Rudy levélváltásokból megismert szerelmével, Ashley-vel, Jack pedig egy forró csokoládéval szeretné kezdeni az új életet. Rudy azonban egy börtönlázadásban váratlanul meghal, Jack pedig látva a kapuban hiába várakozó Ashley-t, úgy dönt, néhány napra elfoglalja barátja helyét az ágyban. Sajnos, a személycserével nemcsak a nő jár együtt, hanem annak eszelős bátyja is, aki ettől a perctől fogva halálos félelemben tartja „Rudyt”. Ami ezután történik, sőt, ami ez előtt történt, de csak ezután derül ki, természetesen alapjaiban változtatja meg az alaphelyzetet. A lelkiismereti kérdések, az identitáskeresés csak ürügy egy végtelenül konzervatív, saját műfaját kifacsaró séma megtöltésére. A mondani akarás és a kiüresedett akciódramaturgia kettősségét a független filmre jellemző „fésületlen” képek és a csillogó műhavon suhanó „bravúros” kompozíciók kettőssége kíséri. Végül is mindez megbocsátható volna, ha a rendező nem azért bonyolítaná túl történetét, hogy a zárójelenetben mindent megmagyarázzon: a szereplők mindvégig magukban tartott titkukat ellenállhatatlan önkitárulkozással mesélik el ellenfeleiknek. Hiába, annyira azért mégsem fordulatos a film, hogy a végén ne a „jó” győzedelmeskedjen, mindössze az derül ki a hamis lepedőbajnokról, hogy valójában hétköznapi kispolgár, a meghitt családi karácsonyok romantikájának rabja, önzetlenül adakozó „Mikulás”.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1105 átlag: 5.52 |
|
|
|
|