KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az időgép

Varró Attila

 

H.G. Wells halálos ágyán átnyújtott fiának néhány sűrűn teleírt papírlapot és azt suttogta fülébe: „Első regényem méltatlan mind a kivívott hírnévhez, mind témájához, melyet ifjonti fejjel még képtelen voltam érdemleges módon kihasználni. Íme az új változat, felhasználtam benne első vázlataim éppúgy, mint a két világháború során megérlelődött ideáimat. Kérlek, vidd el ezt a szcenáriumot Orson Wellesnek és gyártsatok mozifilmet belőle – könyvként ma nem lenne jövője.” Az Időgép 1946 óta kísérti családi átokként a Wells-dinasztiát: míg a fiú kudarcot vallott Wellesnél, George Pal elkészítette saját olvasatát az eredetiből (1960), majd az unoka a tévénél próbálkozott, de ott is inkább Pal klasszikusából készítettek remake-et (1979). A dédunoka már célirányosan választott pályát: a Dreamworks első rajzjátékfilmjének rendezésével háta mögött egyenesen Spielberg személyében talált patrónust az ügyhöz, akit azonban épp lekötött más sci-fi remekírók műveinek tönkretétele, így az elsárgult lapokból maga az utód forgathatott szuperprodukciót.

Ismerve az öreg Wells lesújtó véleményét a Metropolisról („felesleges pénzpazarlás egy érzelgős, ostoba és plagizációtól hemzsegő történetre”), a kis Simon hatalmas kokit érdemelne a dédnagypapától. Noha több motívumot is megtartott a korai kéziratokból - mint a rövid múltbeli kirándulás vagy a Morlockvezér alakja – változtatásai a Spielberg-giccsparádék szellemét követik, nem pedig a felmenőjét. Így lesz a kegyetlen osztályellentéteket devolúciós disztópiává formáló alapműből égszínkék ökoutópiát ígérő happy end etno-liftzenével súlyosbítva, a eloi-k és morlockok visszafejlődő emberutódaiból holmi Kevin Reynolds-eposzból szalajtott izmos testű statiszthad és vulgárdigitál szörnysereg, valamint egy könnyfakasztó szerelmi szál Wells húsbavágó gondolatai helyett. De a legnagyobb szégyenfolt a család címerén a képi plágiumoktól hemzsegő fércmű egyetlen valamirevaló akciójelenete: az Időgép-regényt erősen lenyúló Majmok bolygója 1968-as adaptációjának híres vadászatát újrahasznosítani az alapmű feldolgozásában szánalmas, visszataszító – bár kétségtelenül időszerű – húzás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2692