KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kóristák

Kis Anna

 

Láttunk már nem egy hasonló témájú és szerkesztésű filmet – vagyis azt a típust, amelyben a nehéz sorsú gyerekek bentlakásos iskolájába elérkezik egy humán-géniusz tanár, átmeneti megváltást hoz magával, majd fennakad a mini-diktatúra fogaskerekein, ám szellemi és érzelmi (és jelen esetben zenei) hagyatékát örök kincsül hagyja hátra. Csakhogy éppen olyan műfajról van szó – nevezzük most iskolafilmnek –, amelyet szemlátomást szívesen látunk továbbra is. Valamiért filmkészítőket és nézőket egyaránt romantikus kötődés fűz olyan kérdésekhez, mint a tanár-diák kapcsolat, a bentlakásos iskola sajátos társadalmának rejtelmei, illetve a pedagógia csődje és csodái: Barratier ízig-vérig hagyománykövető (sőt, remake) első filmje Franciaországban nézőszám-rekordot döntött.

Mire Mathieu, a zenetanár és komponista, továbbá a sztereotip mintára szabott nebuló-figurák szívfacsaró meséje lepereg, cseppet sem unatkoztunk, bár egyetlen újszerű fordulattal sem találkoztunk. Egy darabig a „fülöncsípős”, franciás modorban adagolják a ’40-es években játszódó történetet, ám egy ponton mentehetetlenül átállunk az amerikai hangvételre: innentől a film épp oly hiteltelen, mint amilyen csöpögős. A brutális iskolaigazgató bugyuta metamorfózisa még csak egyszerű ízléstelenség, ám a komolyan veendő főhős komolyan veendő búcsú-jelenetében – nyilván nem szándékosan, csupán a drámai hatáskeltés vágyából fakadó türelmetlenségből – a makulátlan jellemen olyan folt esik, amely láttán a szemfüles néző könnycseppjei csalódottságukban visszamenekülnek a könnycsatornába. Kárpótolnak azonban a kiváló gyerekalakítások (a szereplők többsége egy valódi kórus színjátszásban járatlan tagja), és a remek kórus-jelenetek. A sok lókötőből egy másodperc leforgása alatt válik profi színvonalú fiú-kórus, de ha kornyikálás helyett valódi zenei élményt kínáló filmet akarunk látni – márpedig akarunk, és látunk is – akkor ezt a megúszhatatlan csúsztatást kénytelenek vagyunk elnézni. A megúszhatókra a felmentés nem vonatkozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2405