|
|
|
Láttuk mégMadame SatãKis Anna
Ha sok kivetnivalót találunk is a Madame Satában, tagadhatatlan, hogy izgalmas próbálkozással van dolgunk. Érdekes már önmagában az is, hogy a magyar mozikba egy első filmes brazil rendező alkotása került. Jóllehet, Karim Ainouz forgatókönyvíróból avanzsált rendezővé, épp a forgatókönyv lesz gerendányi szálka a néző szemében. Joao Francisco dos Santos története a valóságon alapul. De hogy mi is a történet, sehogy sem akar kiderülni. A markáns főhős fekete bőrű csínytevő a harmincas évek Rio de Janeirójában: az alvilági kerület igazságosztó harcosa, megalázott mindenes a varietében, ám valóságos rabszolgahajcsár a saját szemétdombján, mégis példás családapa, ugyanakkor becsvágyó transzvesztita előadóművész és a magára nem ismerésben vergődő individuum, igazságtalanul bebörtönzött Kohlhaas Mihály, kisstílű tolvaj és gyilkos egy személyben és egy személyiségben. Pont ez a túlhajtott sokrétűség tükröződik a dramaturgiában is. Nem derül ki, hogy egy különlegesnek induló, ám elvetélt homoerotikus szerelem, esetleg egy vérverejtékkel vágyott karrier, a „nő vagyok vagy férfi vagyok” meghasonulás, vagy a diszkriminált és megalázott „nigger” lázadásának történetét futtatja-e ki a rendező. A Madame Sata (hogy a cím utalás Cecil B. DeMille Madam Satan című filmjére, szinte a vége főcím után derül ki) pont az az eset, amikor a sok kicsi nem megy sokra. Számtalan motiváció indul, hogy aztán mihamarabb feledésbe merüljön, egészen kiváló jeleneteket látunk szemet gyönyörködtető képi világgal a főhős felejthetetlen testközelijeivel extatikus szeretkezések, illetve tengeri fürdőzések közepette, izgalmasak a szereplők és a végén… néma csend. A Madame Sata figyelemreméltó epizódok füzére, amelyekből egy tévedés folytán mégsem lett film.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 857 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
