KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Lajta Gábor: Meglesni Johannes Vermeert Leány gyöngyfülbevalóval
• Varró Attila: Bundás Vénuszok Guido Crepax rajzmozija
• Géczi Zoltán: Maszkba fagyva David Mack: Kabuki
• Kovács Marcell: Éjszakai rohanás Frank Miller: Sin City
• Tóth András György: Francia vonal Bande dessinée
• Kemény György: Homo Duplex Magyar filmplakátok
• Bikácsy Gergely: Általános erekció Almodóvar ifjúsága
• Láng Judith Veronika: Pygmalion vágya Történetek az alvó szépekről
• Vincze Teréz: A vizek démonai Árnykép: Kim Ki-duk
• Karátson Gábor: Hangyák az ágon Tavasz, nyár, ősz, tél… és újra tavasz
• Pápai Zsolt: Hardcore vadnyugat Sam Peckinpah westernfilmjei
• Takács Ferenc: Tarts (újra) Nyugatnak! Fegyvertársak
KRITIKA
• Vaskó Péter: Nyócker, vagy amit akartok Rap, revü, Rómeó
• Zoltán Gábor: Nevelj magadnak hőst Barbárok a kapuk előtt
• Vágvölgyi B. András: Szuperhősök az Olümposzon Kill Bill 2.
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: 21 gramm
• Ádám Péter: Csak ön után
• Hungler Tímea: A rém
• Kis Anna: Szeress, ha mersz
• Pápai Zsolt: A titkos ablak
• Béres Dániel: A legtöbb ember Kínában él
• Mátyás Péter: Kőtutaj
• Vaskó Péter: Van Helsing
• Tornai Szabolcs: Datolya (Arab passió)

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A legtöbb ember Kínában él

Béres Dániel

 

Norvégia furcsa ország, ezt már elég jól tudjuk, ha máshonnan nem, hát a norvég filmekből biztosan, melyek mostanában nagy előszeretettel kritizálják saját társadalmuk finoman szólva megkérdőjelezhető mechanizmusait. Jelen alkotás még hozzá is tud tenni ehhez, amennyiben az átfogó társadalmi tablóhoz a politikai pártállást használja sorvezető gyanánt. A legtöbb ember Kínában él a 2002-es választások idején készült, rövid jelenetek egymásutánja, melyeket kizárólag a közös helyszín, egy útszéli benzinkút kapcsol össze, meg persze a magyar néző számára alig-alig érzékelhető ironikus politikai áthallás, mely minden epizódot egy-egy norvég párthoz társít. A film különböző emberek életét követi nyomon néhány percig, majd útjukra engedi őket. Az ilyen töredékes szerkezet esetén mindig fennáll a veszély, hogy nem sikerül egyenletes epizódokat produkálni és ez sajnos most is bekövetkezett. A történetecskék között van misztikus és szimbolikus, de konkrét világpolitikai vagy emberi jogi kérdéseket taglaló is. A tematika és a hangnem sokszínűsége mellett a színvonal is hullámzó, az egészen mulatságos, már-már váratlan jelenetektől a közhelyes hipergiccsig bárki találhat kedvére valót köztük. A legerősebb etűd talán a címben szereplő mondatot is magában foglaló darab, egy sorsjegyárus vak kislány és öccse az afrikai éhezőknek gyűjt, majd az így szerzett pénz csokira költi, miért is ne tennék, tromfolják le a méltatlankodó benzinkutast, az afrikai segélyszállítmányok úgysem jutnak el soha a rászorulókhoz, így legalább két norvég gyerek biztosan jól jár. Hogy melyik a leggyengébb epizód, azt már jóval nehezebb lenne megmondani, a legbosszantóbb viszont mindenféleképpen A nap vége című Bergman-film alaphelyzetét idéző tétel, melyben egy orvos találkozik saját fiatalkori önmagával és szembesül. Hogy pontosan mivel is, az ezúttal nem derül ki, ám ez nem nagy baj, hiszen az esetleg felvetődő problémára, hogy a legtöbb ember szeretné tudni, mivel szembesülnek az idősödő orvosok, a film frappáns választ ad: a legtöbb ember Kínában él. Ha valakinek ez nem elég, utolsó lehetőségként még mindig ott van a svéd mester klasszikusa.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1938