|
|
|
Láttuk mégA titkos ablakPápai Zsolt
Nincs abban semmi különös, ha egy közel száz könyvet jegyző író kiapadt fantáziájának feltöltésére kedvenc regényeihez és filmjeihez fordul, a különös az lenne, ha ilyen termékenység mellett is örökösen tudna újat mondani. Stephen King írómogul újabban nem fordítja ki a világot sarkaiból munkáival, mégis Hollywood számára kedves szerző, ötöljön ki bármit, az óhatatlanul megfilmesítésre kerül.
A titkos ablak jellemző módon egy válságba jutott regényírót helyez cselekményének centrumába, akinek a magánéleti konfliktusai nyomán született paranoiáit súlyosbítja, hogy váratlanul bekopogtat hozzá egy dühös írópalánta, és számon kéri rajta ellopott ötletét. A különös és meglehetőst agresszív fellépésű figura azt állítja, hogy hősünk durván plagizálta a novelláját, azaz a szöveget egy kis példányszámú regionális kiadványból szó szerint emelte át kötetébe.
Akár még egy jó kis thriller is kerekedhetne a dologból, de nem kerekedik. Amilyen vehemenciával fordult Stephen King a történet megszövegezésekor kedvenc szerzőihez (Stevensonhoz, Hitchcockhoz, Palahniukhoz), olyan lelkesülten nyúlt David Koepp direktor a maga rendezőidoljainak munkáihoz az adaptáció során. A pályáját Brian DePalma, David Fincher és Sam Raimi forgatókönyvíróként kezdő, ám az utóbbi években már rendezőként is bemutatkozó Koepp (Hetedik érzék; Elektrosokk) tiszteletreméltóan igyekvő tanítványként alkalmazza a hosszú beállításokra épülő plánozástechnikát (a la DePalma) és a virtuális kamaremozgásokat (a la Fincher), illetve használja ki a bizarr karakterek felléptetésében rejlő lehetőségeket (a la Raimi), a film mégis érdektelenségbe fullad. Leginkább azért, mert Koepp igazi eminens módjára mondja fel a leckét, de improvizálni, netán ironizálni már nem képes. Márpedig ha másra nem is, hát éppen ez utóbbira kiválóan alkalmas lett volna ez a millió forrásból merített, és fordulataival együtt is együgyű mese.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1139 átlag: 5.45 |
 |
|
|
|
