KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/december
• Schubert Gusztáv: Gaia-rabság Zöldmozi
• Sipos Júlia: A flamingó nézettsége Beszélgetések a természetfilmről
• Bóna László: A konfekció mámora Technika és idill
• Turcsányi Sándor: A vak asszony fia Bűnfilmek
• Ardai Zoltán: A feledtetés mesterfoka Árnyékzóna
• Muhi Klára: Koldusbögre Beszélgetés Gombár Csabával
• Kövesdy Gábor: Recept nélkül Beszélgetés Tímár Péterrel
• Turcsányi Sándor: Egy rendes üzem Beszélgetés Andrew Vajnával
• Bihari Ágnes: Vándorgépész Csenyétén Beszélgetés Czabán Györggyel és Pálos Györggyel
• Bikácsy Gergely: Az álom szabadsága Szürrealizmus és szerelem
• Schubert Gusztáv: Puhafedelű breviárium Tarantino-éra
HORROR
• Farkas Jenő: A magyar Drakula Nosferatu előtt
• N. N.: Két jelenet a Drakula halálából
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyber-szkepticizmus Baudrillard, Virilio
MÉDIA
• R. Hahn Veronika: A BBC és a többiek Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Róka Zsuzsa: Francia multicolor Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Szabó Márta: Itália holdra száll Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Vida László: Cirill és katód Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
FESZTIVÁL
• Báron György: Még itt vannak, már itt vannak... Montreal
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Kutyavilágaink A világ legkisebb alapítványa
• Csejdy András: Reszkírotott hányavetiség Bukfenc
• Erdélyi Z. Ágnes: Eltörölt évek „Semmisnek kell tekinteni...”
• Kis Anna: Hó és mű hó Jeruzsálem. A hó hatalma
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Halálhajó
• Bori Erzsébet: Lesz-e hó karácsonykor?
• Hungler Tímea: Kinek a papné
• Csordás Lajos: A félelem országútján
• Mátyás Péter: Álljon meg a nászmenet!
• Csejdy András: A pénz beszél
FILMZENE
• Fáy Miklós: James Dean felfedezettje Leonard Rosenman

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lesz-e hó karácsonykor?

Bori Erzsébet

 

Film, de nem a szemnek szól, hanem a szívhez. Asszonysorsot mutat be eszközök nélkül – már ha nem tekintjük eszköznek a puszta képet és szót egy beállításokban és párbeszédekben előadott történetben. A cselekmény szigorú időrendben halad, sehol egy flashback, a dialógusban is csak egy – két homályos célzás az előzményekre. Az egyetlen komoly visszautalás egy régi álom felidézése – és ez sem igazi álom, hanem a hősnő sorsának metaforája – karácsony este, a dramaturgiai csúcsponton. A film dramaturgját egyébként kontinentális éghajlatnak hívják, az ő négy évszakából követhetünk végig hármat. Csak a hősnő életútja rí ki ebből a nagy egyszerűségből, annyira hihetetlen, hogy mindjárt tudjuk, true storyt látunk, ilyesmi csak a valóságban lehetséges.

Hétgyerekes anya egy franciaországi tanyán. A karonülő kisded kivételével mindenki reggeltől estig dolgozik a földeken. A farm kellően gépesített, van öntözőrendszer, teherautó, traktor, osztályozógép, de a földből élni nehéz kenyér, szükség van még a legapróbb gyerekkézre is. Az apa büdös bunkó macho, kíméletlen hajcsár, ott a szeme mindenen és mindenkin.

Még délidőben sem rest: akkor gondoskodik a családi munkaerő-utánpótlásról.

Idáig rendben van, keserves a paraszti élet, megkérgesedik tőle a kéz meg a lélek. De ebben a családban más bajok is vannak, az asszony mintegy szívességből lakik a tanyaházban, a munkáért hetibért kapnak, mínusz levonások, a gyerekek az anyjuk nevét viselik, az apa meg estére kelve beül a kocsiba, és hazatér a törvényes feleségéhez. Aki természetesen mindent tud, az ő két felnőtt fia is kijár dolgozni a tanyára, ahonnét meg a kisebb gyerekeknek át időnként besegíteni a ház körüli munkákba. A nők nem túl boldogok az üzemszerűen működő bigámiában, de nincs sok választásuk, ettől függ az egzisztenciájuk. Jól ki van ez találva.

Az asszony a tanyán jobbágysorban él, nincstelenül és röghöz kötve. Van mit enniük, van ruhájuk, cipőjük, telefonjuk és tévékészülékük. Még egy öreg kisautójuk is, hogy legyen mivel bevásárolni és kivinni a nagyobb gyerekeket az iskolabuszhoz. Nyáron még istenes. Akkor van ugyan a fő dologidő, de süt a nap, nincs gond a fűtésre meg a mosakodásra. Aztán jönnek az őszi esők, majd a téli hidegek, és a tanyaház csak nyári lakásnak jó, nincs benne fürdőszoba, nem lehet fűteni. A tél, minden tél maga a pokol, legalább megjönne a hó, hogy fehér karácsonyuk legyen. Hogy túléljék ezt az évet is. Mert az anya szörnyű tettre készül karácsony szent estéjén, családirtásra, öngyilkosságra, a születés visszavételére.

Sandrine Veysset maga írta, maga rendezte a filmet, kapott is érte egy sereg díjat. Így szokott ez lenni a francia elsőfilmes rendezőnőkkel. Mindenkinek van egy története, egy élete, abból kitelik egy filmrevaló, megköszönik szépen a tapsokat, aztán eltűnnek a vörös függöny mögött. Jó esélyünk van rá, hogy sose hallunk többet Sandrine Veysset-ről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1726