KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Első csapás

Harmat György

 

Az a baj ezzel a filmmel, hogy cselekménye is van. A gyermeteg és kusza sztori középpontjában nukleáris töltetek ellopása, visszaszerzése áll, a hongkongi rendőrség által kölcsönadott „szuperügynök”, Jackie Chan éppúgy nehezen ismeri ki magát a CIA, a KGB utódja és az orosz maffia folytatta „ki kicsoda és ki ellen harcol” játékban, akár a néző. Ráadásul az akcióvígjáték nemegyszer a kelleténél komolyabban veszi magát, sok benne a beszéd és túl kevés az akció. Pedig a verekedős, üldözős, rombolós jelenetek megkomponálásában – korábbi hongkongi produkciói bizonyítják – Chan szinte verhetetlen. Ő ugyanis inkább akrobataként, ötletmesterként, „koreográfusként” jeleskedik, mint színészként. Néhány – sajnos nem elég – gyöngyszem azért ebbe a (nem általa rendezett) friss amerikai munkájába is jutott. Hihetetlen például, mennyi mindent tud kezdeni egy kétágú létrával, ha védekezni kell. Azt meg aligha gondoltuk eddig, hogy karaterúgásra a gólyaláb is alkalmas, sem azt, hogy a keleti harcművészetek – igaz, kissé fékezett tempóban – a víz alatt is űzhetők. Bámulatosan szellemes dolgokra képes Jackie Chan, kár, hogy az Első csapás olyan cirkuszi előadás, melyben a rendkívüli attrakciókra olykor negyedórákig kell várni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1673