KritikaA sátán fattyaA kultúra folytonosságTóth Klára
Zsigmond Dezső filmje a
kárpát-aljai történelmi traumáról.
„Ritkán, de akadnak az
életben olyan irodalmi élmények, amelyek valósággal mániájává válnak az
embernek” – mondta Gothár Péter, aki 12 évet dolgozott rajta, hogy Bodor Ádám
novellájából leforgathassa A részleg
című filmjét. Hasonlóan babonázta meg Zsigmond Dezsőt A sátán fattya, Nagy Zoltán Mihály 1991-ben megjelent regénye. Ő is
megszállottan kereste az adaptálás lehetőségét, ami temérdek alkotó energiát és
időt vett el. Jól van azonban megírva a Prédikátor
könyvében: „Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden
akaratnak ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.” A fél évszázados orosz
megszállás jócskán kizökkentette az időt, ráadásul a rendszerváltozás után a
filmek gyártására szánt pénzről döntők is úgy gondolták, elmúlt az ideje a
művészet direkt képviseleti karakterének. Aki mégis ebben hisz, annak marad az
évtizedig tartó pénzkoldulás és a „low budget” költségvetés. Ráadásul „nagy
fának, nagy az árnyéka” – ahogy mondani szokás, s bizony A sátán fattya, a XX. század vége magyar irodalmának kiemelkedő
darabja. A drámai sűrítettség, a pszichológiailag pontos lélekrajz, a
balladisztikus atmoszféra, az egy lélegzetre kiszakadó vallomásosság a
hagyományőrzéssel együtt is valami elementárisan újat hoz.
A regény írója így
fogalmaz identitásáról: „Magyar vagyok, aki a történelem szeszélye folytán
kénytelen egy idegen ország meggyalázott polgáraként élni; e tényt az értelem
felfogja, a lélek azonban képtelen elfogadni.” Hasonlóan gyötrő dualitással birkózik
a mű hősnője Tóth Eszter is. Az erőszakból fogant gyerek születését, értelme
valamint szülei hatására –”de hát (Isten ellen való vétek), ő adja, neki van
csak joga elvenni” – elfogadja, de a lelke a végsőkig tiltakozik a „muszka
fattyú ellen”. Eszter jajkiáltásaiból nem csak magánéletének drámáját, a
mosolygós, játékos lány fekete rózsává válását, reményének elfoszlását,
őrületbe csúszását éljük meg, de a kárpát-aljai paraszt közösség szétveretését
is, közvetlenül a háború után. Mert a valódi kérdés itt is az, ahogyan Jancu
Laura hasonló témájú, Szeretföld című
regényében és Buvári Tamás filmjében is kérdezik – mi lesz a háború után? Amikor
felnőnek a „senki fiai”, amikor hazatérnek a katonák és soha nem látott
gyermekekkel találkoznak. amikor a „málenkij robotból” évtizedes fogság lesz, amikor
ugyanaz a falu húsz éven belül három országhoz tartozik.
A zsebkönyvnyi terjedelmű,
de biblikus sűrűségű prózának egy női sorson keresztül az egészet sikerül
láttatnia. Nem akarja alább adni Zsigmond Dezső sem, a kárpátaljai magyarság
sorsáról a teljes igazságában, mélységében akar szólni, hiszen hiányt pótol, erről
még dokumentumfilm sem igen készült, nemhogy játékfilm. Azonban a film, ha
elbeszél, nem tud úgy sűríteni, mint a nyelv. Ezért, habár a rendezőnek sikerül
a vászonra varázsolni egy falu sorsfordító időszakának nagyívű tablóját, óhatatlanul
elnagyolt lesz néhány fontos epizód. Főleg a faluközösség sorsát érintőekre
gondolok.(oroszokhoz csatolás, rongyemberek hatalomba kerülése). Eszter Németh László-i
alaposságú és hitelességű lélekrajza is sérül olykor. Amikor hírtelen
felindulásból baltát emel gyermekére, de karja lehanyatlik, nem látjuk, hogy a gyermek
az igazak álmát alussza, s azért hőköl vissza. A szerelmes, de az
előítéletekkel, szülői elvárásokkal megbirkózni nem képes férfi és az őt
visszaváró nő drámája erős, áttételesen ugyan, de a Körhintát idézi.
A színészek zömében kárpátaljaiak. Tarpai
Viktória, aki a beregszászi színházban hibátlanul adja elő a regényből készült monodrámát,
a filmben nem játszik olyan széles skálán. A szomorúságot szomorúsággal
ábrázolja, s bizony ettől a rendkívül összetett személyiség egysíkúvá lesz.
Trill Zsolt és Szűcs Nelli a szülők szerepében változékonyabb, izgalmasabb,
olykor még fanyar humor is megcsillan játékukban. Halász Gábornak, az
operatőrnek nemcsak eredeti színdramaturgiai megoldásai emlékezetesek, de
vannak „szívbemarkoló” képei. Az angyalcsináló szobájában a brutális műszerek
olyan fenyegetően villognak, hogy nem felejtjük el egyhamar. A film jelentős
állomás Zsigmond Dezső izgalmas, sokszínű, merész váltásokra is képes pályáján,
a Szőcs Istváni hagyományt eleveníti föl, figyelmeztetve a ma is aktuális
tematikára, hogy a kultúra folytonosság, amely ha erőszakkal megszakad emberek,
közösségek, nemzetek pusztulását okozhatja.
A Sátán fattya – magyar, 2017.
Rendezte: Zsigmond Dezső. Írta: Nagy Zoltán Mihály regényéből Balogh Géza és
Zsigmond Dezső. Kép: Halász Gábor. Koncz Gabriella. Producer: Buglya Sándor.
Szereplők: Tarpai Viktória (Tóth Eszter), Trill Zsolt (Tóth Mihály), Szűcs
Nelli (Tóth Ágnes), Kristán Attila (Székely Pista), Pregitzer Fruzsina
(Székelyné). Gyártó: Dunatáj Alapítvány. 102 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
