KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/június
ANGELOPULOSZ
• Zalán Vince: Meddig tart a holnap? Theo Angelopulosz
AMERIKAI GÓTIKA
• Sepsi László: Edgar Allan utolsó csapdája Poe-mozi
• Varga Zoltán: A szörnymaszk mögött Tim Burton monstrumai
• Pápai Zsolt: Régi csibészek Tim Burton: Éjsötét árnyék
HOOVER-DOSSZIÉ
• Hahner Péter: Rend a lelke Hoover-dosszié
• Géczi Zoltán: A Hoover-Hollywood paktum FBI-filmek
• Huber Zoltán: Az ellentmondások embere J. Edgar
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Mozivarázs Final Cut – Hölgyeim és Uraim!
• Kovács Kata: Nem marad dobozban Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Kornis Anna: Hozott anyagból A Final Cut-montázs
• Durst György: Kockára tett jövő Magyar rövidfilmek
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Lélekmetszetek Graz – Diagonale
• Baski Sándor: Csellengők Titanic
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Harc a sötétséggel Fehér kard
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Régi villák, modern háztartási gépek Beszélgetés Saly Noémivel
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Benne vagyunk Jo Nesbø: Fejvadászok
• Tüske Zsuzsanna: Véresen nagyszerű Morten Tyldum: Fejvadászok
KRITIKA
• Géczi Zoltán: Nem élhetek Franco tábornok nélkül Joss Whedon: Egy őrült szerelem balladája

• Kovács Marcell: Szolgál és véd Bosszúállók
DVD
• Bocsor Péter: Zorba, a görög
• Pápai Zsolt: A tél foglyai
• Dombai Dóra: Ondine
• Tosoki Gyula: Mata Hari
• Géczi Zoltán: A hetedik mennyország
• Varga Zoltán: Bankcsapda
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Morten Tyldum: Fejvadászok

Véresen nagyszerű

Tüske Zsuzsanna

Morten Tyldum Bukott angyalával 2008-ban már bizonyította zsánerfogékonyságát. A Fejvadászok is jóval több mint átlagthriller.

Úgy tűnik, ha bűn és bűnhődés témájának karcos realizmussal, olykor precízen időzített brutalitással és borzongatással fegyelmező műfaji feldolgozásairól van szó, manapság az éjsötét színekben pompázó skandináv filmek biztosítják a kívánt ridegtartást. Az élettől megtépázott, sokszor makulátlanságukból vesztett hősök legtöbb esetben egy-egy bűnregény oldalairól lépnek át a filmvászonra, legyen szó a svéd Stieg Larsson krimitrilógiájának viharvert teremtményéről, a tetovált lányként elhíresült Lisbeth Salanderről, vagy az izlandi bestseller-gyártó, Arnaldur Indridason hányattatott sorsú központi figurájáról, a filmvásznas adaptációban detektívdrámából borongós thrillerre áthangolt Vérvonal Erlendur nyomozójáról.

Hasonlóképp papíralapú háttérrel rendelkezik a legfrissebb skandináv bűnfilm, a Fejvadászok főhőse is, aki egyenesen a kortárs norvég krimik legsikeresebb szülőatyja, Jo Nesbø fejéből pattant elő, az arrogancia teljes fegyverzetében. Nesbø első moziadaptációjának főhősét nemcsak morális hiányosságai és tenyérbemászó karaktere különbözteti meg lágyabb szívű antihős társaitól, hanem teljes műfaji közege is. Roger Brown – komótos tempójú krimi helyett – bizarr elemekben bővelkedő thriller középpontjában áll, amit a filmkészítő mostohaapa, Morten Tyldum is jó érzékkel hasznosított (aki Gunnar Staalesen norvég Varg Veum-detektívsorozatából adaptált Bukott angyalával 2008-ban már sikeresen bizonyította zsánerfogékonyságát). A biztos siker eléréséhez a forgatókönyvíróknak, Lars Gudmestadnak és Ulf Rybergnek nem kellett túl nagy erőfeszítésekbe bocsátkozniuk, ehelyett bölcs döntéssel megtartották az eredeti mű cselekményelemeit, és némi suspense-szel kiegészítve nemcsak hajmeresztő, de már-már szorongatóan feszes tempójú filmadaptációt faragtak belőle. Az északi származású fekete gyémánt különlegessége azonban nem merül ki a morbid motívumok felsorakoztatásában, illetve az izgalomkeltés és borzongatás közti bravúros egyensúlyozásban. A film egyediségét az is erősíti, hogy tökéletesen antipatikus, már-már visszataszító figurát tesz meg főhőséül, aki a klasszikus, menekülő férfi thriller-dramaturgia szokatlan tortúrákkal kőkeményre szigorított változatában válik pondróból először a legmélyebb szánalomra méltó, végül a megváltás küszöbéig jutó figurává. A hősben bekövetkező változásokkal egyenes arányban a cselekmény is hasonló mértékű átalakuláson megy keresztül. A film első harmadában még steril, élére vasalt, jómódú polgári közegben zajlanak a dörzsölt, hazug mosolyok mögé rejtett ármánykodások, majd egy huszárvágással olyan vértől és mocsoktól bűzlő, elképesztő embervadászat veszi kezdetét, amely messze felülmúl minden északi thrillerhez fűzött várakozásunkat, abszurd morbiditásában pedig akár a Coen-testvérek vérfagyasztó húzásaival is felveszi a versenyt.

Természetesen, erényeiből adódóan a Fejvadászok nemcsak maradandó filmélményként, de amerikai remake-várományosként is funkcionálhat. Az álomgyár faragott arcú, tiszta szívű nehézfiúja, Mark Wahlberg már szemet is vetett rá. A szintén feszes, skandináv eredetiből (Reykjavík–Rotterdam) származó Csempészek levadászása után ez esetben sem elégszik meg a produceri székkel: mindjárt a főszerepre pályázik, ami personájából adódóan átértelmezhetné, vagy akár az enyészetnek adhatná át a norvég alkotás lényegét. Persze, nem szabad farkast kiáltani, de akárhogy is alakul az alapanyag további sorsa, egy olyan rendhagyó, kiváló érzékkel levezényelt thrillernek, amelyben a vér és a fekália megfelelő adagolása vezet megejtő katarzishoz, nehéz lesz egyhamar versenytársra találnia.

 

Fejvadászok (Hodejegerne) – norvég, 2011. Rendezte: Morten Tyldum. Írta: Jo Nebo regényéből Lars Gudmestad és Ulf Ryberg. Kép: John Andreas Andersen. Szereplők: Aksel Hennie (Brown), Nikolaj Coster-Waldau (Greve), Eivind Sander (Ove), Synnove Macody Lund (Diane), Julie Olgaard (Lotte). Gyártó: Friland / Yellow Bird Films / Nordisk Film. Forgalmazó: Vertigo Film Kft. Feliratos. 100 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11072