ŐsesztétikaKarol IrzykowskiA tizedik múzsa születéseSzíjártó Imre
Irzykowski az első jelentős filmesztéták egyike volt, kötete filozófiai karakterű, az új művészetet metafizikai szemszögből mutatta be. A lengyel Karol Irzykowski (1873–1944) az irodalom felől érkezett a filmhez: a tízes évek elején, amikor elkezdett érdeklődni a mozi iránt, már több esztétikai munka és egy jelentős regény van a háta mögött. A tizedik múzsa. A filmesztétika kérdései című alapvető filmesztétikai kötete 1924-ben Krakkóban jelent meg, egyidőben Balázs Béla munkájával.
*
Irzykowski pályája a Monarchia eldugott sarkából, a másfélezres lélekszámú Błaszkowa egyosztályos népiskolájából indult. 1886-tól lengyel nyelvű gimnáziumba járt a közeli kisvárosban Złoczówban, ahonnan egy év múlva átiratkozott a lvovi Cs. és Kir. Ferenc József Gimnáziumba, amely a Báthory István utcában volt található. Az uralkodó nevét viselte az egyetem is, amelynek német szakját Irzykowski 1889 és 1893 között végezte el. Közte és a később németül alkotó Balázs Béla között tehát akár a német lehetett volna a közvetítő nyelv.
Irzykowski 1895-től 1904-ig szerkesztő, újságíró, 1898-tól a galíciai parlament jegyzőkönyvvezető irodájának munkatársa, feladata egyebek mellett az ülések jegyzőkönyveinek gyorsírásos feljegyzése. 1903-ban jelent meg irodalmi munkásságának talán legjelentősebb műve, a Pałuba (báb, boszorka, madárijesztő) című regény, amelyet a Fiatal Lengyelország, a Młoda Polska korszakának egyik kimagasló alkotásaként tartanak számon, és együtt említik Wyspiański, Żeromski, Reymont, Przybyszewski és Berent műveivel. A lengyel modernista elbeszélő próza széles körben máig ismeretlen remekéből Marek Nowicki 1984-ben forgatott filmet. Irzykowski a regény és egyéb munkái alapján a magyarnál kétségkívül kiterjedtebb és lázadóbb szellemű lengyel avantgarde mérsékeltnek mondható képviselője.
Irzykowski 1908-től kezdve tíz évig Krakkóban, Balázs Béla pedig 1919 és 1926 között Bécsben élt. A Monarchia, majd a Monarchia utódállamainak két nagyvárosáról van szó – Bécs a német, Krakkó pedig a lengyel nyelvű kultúra egyik központja, ahogy az a mai napig.
Irzykowski tehát az irodalom felől érkezett a filmhez, és ezektől az időktől számítjuk érdeklődését a mozi iránt. A kulturális elit lenézte a mozit, kivéve talán Bołesław Prus-t és Leo Belmontot. Irzykowskira nagy hatást gyakoroltak Paul Wegener filmjei. Tervei között szerepelt egy filmszalagon megjelenített, „tartalom nélküli” színszinfónia, a geometriai formák filmje. Ebben a tervben nem nehéz felismerni a korszak egyik vezető kísérleti formája, az absztrakt film nyomait. 1916 közepén gyakran találkozott Kuczkowskival, aki rajong a moziért, rajzfilmeket rendez. Irzykowski részvételével expresszionista kör alakult, amelynek kollektív munkájaként megszületett a Sziklák című forgatókönyv. A forgatókönyv tartós hatását mutatja Irzykowski gondolkodására Az elemek szerelme című szöveg, amely A tizedik múzsában kapott helyet. A kötet A csók című fejezetében Irzykowski – ahogy a kötetben nevezi őket – Kőádám és Kőéva születését, egymásra találását és pusztulását énekli meg. Az expresszionista pátosz, az egyszerre himnikus és hidegen kiszámított hang Balázs Béla forgatókönyveit idézi. Az Irzykowskiról szóló lengyel tanulmányok egyikében a szerzőt heroikus klerikálisnak nevezik – valóban, Irzykowski ebben a részletben afféle apokrif teremtéstörténetet rajzol meg. Ne felejtsük el, hogy a szöveg egy tudós szellemben megírt szakmonográfiában kapott helyet, ami mutatja a korai filmelmélet szinkretikus jellegét: az értekező próza stílusa jól megfér a szépirodalmi ihletéssel; a korai filmesztéták egyszerre elemzők és (irodalmi vagy filmes) alkotók.
Irzykowski a ’20-as évek elején kezdett el filmkritikákat írni és népszerűsítő előadásokat tartani. Az Irzykowski-életrajzok több ízben megemlékeznek az író krakkói nyilvános fellépéseiről.
Érdemes néhány pontban végigkövetni, milyen hatások alatt formálódott Irzykowski filmes érdeklődése. Az első nyomok egyike: 1893-ban résztvett egy minden bizonnyal hatásos optikai bemutatón, amelyről naplójában számol be. A hasonló rendezvényeken akkoriban a mozi őseinek tekinthető szerkezeteket mutatták be, amelyekben az értő szem a jelek szerint meglátta nemcsak a technikai tökéletesedés útját, hanem az ábrázolás új lehetőségeit is. A Pałuba mozgóképes vonatkozásairól a fentiekben megemlékeztünk. Az 1908-as Ember a lencse előtt avagy a kiárusított öngyilkosság a filmnek szentelt egyfelvonásos, amelynek a főszereplője egy operatőr. Irzykowski 1912 körül kezdett fényképezéssel foglalkozni, aminek a későbbiekben szintén meglesznek a maga tükröződései az életműben.
Fontos esemény, hogy a Hangos Újság meghívására afféle kabaré formájú író-olvasó találkozón vett részt. Az irodalmi kabarék a lengyel művészeti élet fontos helyszínei voltak, egyáltalán nem számítottak (és napjainkban sem számítanak) lenézett műfajnak. Irzykowski a mozit választotta fellépésének témájául. Az előadás fő gondolata az volt, hogy a mozit a hang küszöbönálló megjelenése és a színházi hatás fenyegeti. Rendkívül beszédes az előadás címének története: a némafilmre leselkedő veszélyekre utaló A mozi halála cím Halál a mozira-változatban jelent meg (a lengyelben a két szerkezet csupán egy betűben tér el). A kalandos elírási történet után humoros cikket közöl Merénylet a kinematográfia ellen címmel. Az előadás szövegét A mozdulat birodalma néven veszi fel A tizedik múzsa-kötetbe, ami bizonyítja a kávéházi műfajokról mondottakat, hogy tudniillik a szerző nagyon is komolyan vette a feladatát – az előadásból kötetbe emelhető szöveg kerekedett ki.
Itt érdemes megállni, és idézni abból a két kötetből, amely Karol Irzykowskit és Balázs Bélát a külsődleges életrajzi tények mellett immár filmelméletíróként mutatja meg egymás mellett. Mindkettejük munkája 1924-ben jelent meg: Irzykowski A tizedik múzsa című könyve Krakkóban, A látható ember pedig Bécsben. Fontos a két helyszín, de még fontosabb a kötetek eredeti nyelve, hiszen ez utóbbinak nagy szerepe lesz a két szerző fogadtatásában és megítélésében: A tizedik múzsa lengyelül látott napvilágot, A látható ember pedig németül.
A tizedik múzsában a következőt olvashatjuk. „A mozi esztétikai és filozófiai kérdéseket vet fel. Ha művészet, akkor miféle? Ismert művészetek kombinációja, vagy új művészet? /…/ Még hány, de hány ismeretlen művészeti ág alussza téli álmát? Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a mozi ma a tömegek szórakoztatásának művészete, akkor felfedezhetjük, hogy a művészet értékes és nemes anyaga lehetne, és ki tudja, talán még a legkényesebb esztétikai megítélés szerint is.” És A látható emberben: „Mint jogfosztott, megvetett pórnép a büszke kastély előtt, úgy áll a filmművészet az esztétika képviselőházának kapujában, és bebocsátást követel az elmélet szent csarnokaiba”. Láthatjuk, hogy a két szerző és a két kötet alapproblémája az, hogy vajon a film alkalmas-e művészi tartalmak kifejezésére.
A Zeitgeist diktálta párhuzamok mellett persze a közöttük és munkáik között meglevő különbségek az igazán érdekesek. Irzykowski gondolkodása az ember és az anyag kommunikációjából, az ember és az anyag közlekedésének láthatóvá tételéből indul ki. Az ember és az anyag közötti metafizikai kommunikáció a láthatatlan láthatóvá tételét célozza, a film művészi ereje éppen itt rejlik, azaz abban, ahogy a film a láthatatlant képes kibontani a valóságból. Álláspontja szerint a film lényege az ábrázolás síkján éppen ez: a film a láthatóvá tett mozgás. Kötete filozófiai karakterű, az új művészetet metafizikai szemszögből mutatja be. Balázs Bélát ugyanakkor a gyakorlat, a filmes tapasztalat vonzza, a film mint művészi struktúra ebben az összefüggésben foglalkoztatja. Különösen érdekes a közelképhez, a film egyik legsajátabb kifejezési eszközéhez fűződő viszonyuk. A mozgást előtérbe helyező Irzykowski szerint a közelkép az egyik legérdekesebb hatáskeltő eljárás, az irodalommal szembeni fejlődés egyik záloga. A közelkép véleménye szerint azonban megbéníthatja az új művészet mozgásábrázolását – látható tehát, hogy a mozgást szűkösen, a filmképen belül értelmezi, a montázst mint mozgást (vagy mozgást létrehozó hatáskeltő eszközt) pedig alig veszi figyelembe. Mindketten sokat viaskodnak a mozgókép közvetlen ábrázoló természetével; Irzykowski felpanaszolja a film felszínes mivoltát. Witold Gombrowicz hasonló gondolatot fogalmaz meg, amikor egy helyen a szobrászat és a film alapvető „buta” természetéről beszél. Balázs Béla a film továbbfejlődési irányát felszínességének meghaladásában látja: a film hatoljon bele az ember gondolkodásába és érzelmeibe, a környezettel való kapcsolatrendszerébe.
Noha Irzykowski kötete elején úgy fogalmaz, hogy elsőként elmélkedik a film mibenlétéről, születtek már korábban is elemző művek (amelyeket Irzykowski több ízben idéz a könyvében), ahogy mindkettejük munkájának voltak előképei. Az előfutárok között érdemes megemlíteni Delluc publicisztikai írásait (köztük a Fotogenia címűt), Ricciotto Canudo 1911-es szintézisét, amely „a hetedik művészettel” foglalkozik, vagy Epstein Isten hozott, mozi című poétikai-esztétikai manifesztumát – a lengyel származású francia esztéta kötetnyi írása magyarul is olvasható.
Kettejük közül Balázs Bélának volt hányatottabb az élete, viszont éppen nemzetközi pályafutása tette lehetővé, hogy ismertebb lett külföldön. Lengyelországban is járt, Łódźban tartott előadásokat. Irzykowski 1944-ben meghalt, míg Balázs Béla 1945 után is aktív, bár nem találta meg a helyét a korabeli magyar szellemi és politikai életben. Mindkettejükről kísérletező szellemű filmstúdiót neveztek el. Talán ugyancsak az idők szava, hogy ma már egyik műhely sem az eredeti formájában létezik.
A fordítás során alig támaszkodhattunk korabeli magyar filmesztétikai nyelvre, hiszen ilyen a ’20-as évek elején alig létezett. Irzykowski szövegének magyar változata egyebek között a fenti okból tehát alig helyezhető vissza születése időszakának nyelvi állapotába. Megkíséreltük ugyanakkor visszaadni az eredeti tudós hangvételét és némileg nehézkes stílusát.
A tizedik múzsában a szerző számos olyan filmelméleti kérdést érint, amelyet a későbbi munkák bontanak majd ki. Karol Irzykowskit nem ismerik Lengyelországon kívül, Magyarországon sem. Kötetünk tehát sok évtizedes adósságot törleszt: a magyar filmelmélet is gazdagodhat a filmről való gondolkodásnak ezzel a korai remekével.
Karol Irzykowski: A tizedik múzsa. A filmesztétika kérdései. Fordította: Dabi M. István és Szíjártó Imre. Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola – Brozsek Kiadó, Budapest, 2011.
Cikkünk a kötet utószavának rövidített változata.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1081 átlag: 5.61 |
 |
|
