KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA NFI MMA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2024/05
NŐI DISZTÓPIÁK
Gombos Réka: Határsértő nők. Feminista disztópiák
Buzsik Krisztina: Gyarlóság, asszony a neved? Naomi Alderman: A hatalom
Rudas Dóra: Két­test probléma. Románc és science-fiction
Kiss Dalma: Arcnélküli apokalipszis. Sofia Alaoui: Animalia
Herczeg Zsófi: Robotálmok – kutyavalóság. Képregény-legendák: Sara Varon – Pablo Berger: Robotálmok

TRASH-VILÁG
Nemes Z. Márió: „Légy rossz! ”. John Waters és a forradalmi trash
Teszár Dávid: Ex oriente exploitation. Indonéz kultfilmek
Kovács Marcell: Egyet fizet, ötöt kap. Harry Alan Towers Fu-Manchu filmjei
Csomán Sándor: Demian Rugna horrorfilmjei. Diabolikus perspektívák

ÚJ RAJ
Greff András: Tükrök által tisztán. Pascal Plante

FEDERICO FELLINI
Béresi Csilla: Ég és Föld között. Fellini szárnyai

MAGYAR MŰHELY
Kiss Dalma: Amikor elfogynak a szavak. Elfeledett életművek: Nádasy László
Gyöngyösi Lilla: „Milyen kevés elég a boldogsághoz”. Beszélgetés Zurbó Dorottyával
Kolozsi László: Az elrabolt idő. Eötvös Péter 1944-2024

FILM/REGÉNY
Varró Attila: Amit csak az ég enged meg. Andrew Haigh: Mind idegenek vagyunk

FESZTIVÁL
Barkóczi Janka: Berlin nem Chicago. Berlinale – Retrospektív

AZ ANIMÁCIÓ TÖRTÉNETE
Varga Zoltán: Boop­Oop­A­Doop. Betty Boop, a rajzfilmsztár

TELEVÍZIÓ
Kovács Patrik: Nincs új a fű alatt. Guy Ritchie: Úriemberek

KRITIKA
Gelencsér Gábor: Angyaltalan szárnyak. Wim Wenders: Anselm
Déri Zsolt: Borban a hazugság. Sam Taylor-Johnson: Back To Black
Huber Zoltán: Eredetit a bóvlitól. Godzilla Gojira ellen

FILMIO

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 680 Ft!
Előfizetéssel csak 600 Ft!




Cikkajánló
N. N.: A tizenötezredik pillanat (1995/01)

Szilágyi Ákos: Mi az a különös, az a hasonlíthatatlan érzés, amely hatalmába kerít, hatalmában tart bennünket, amikor ezeket a filmeket nézzük, s amely annyira különbözik a történelmi dokumentumfilmek bármely műfajának hatásától? Kézenfekvő a válasz, hogy ez a különös érzés a filmek anyagából adódik. Míg az Ismeretlen háború című koprodukciós alkotás vagy Forgács Péter Privát Magyarországa és Alfred Behrens–Michael Kuball Népmozi és Családi mozi című sorozatai amatőrfilmekből építkeznek, egyes esetekben az amatőrfilmek saját építkezési módjára, „naivitására” mintegy ráhagyatkozva, addig a hagyományos történelmi dokumentumfilm a hivatalos híradó- és dokumentumfilm-anyagból dolgozott, olyan anyagból, amelyet a politikai propaganda vagy – ritkábban – a piaci eladhatóság szempontjai „preformáltak”, amelyben szelekció, beállítás, tagolás mind-mind ideologikus üzenetet hordozott. Ezt az anyagot a történelmi dokumentumfilm ideologikusan „átírhatta”; ironikusan idézőjelbe helyezhette, „leleplezhette”, „átvilágíthatta” avagy – az amatőrfilmekből építkező költői dokumentarizmushoz való közvetlen átmenetként – a túlélők emlékezetének megszólaltatásával, a magánemberi szólamok Pergőtűz-típusú kibontásával dimenzionálhatta át. Mégis úgy gondolom, hogy az a hasonlíthatatlan érzés, amiről beszélek, nem pusztán a kétféle anyag különbségéből fakad, végtére is az amatőr filmanyag sem eleve „ártatlan”, a híradófilm pedig nem eleve alkalmatlan arra, hogy „privatizálják”, vagyis költői módon „mögé” vagy „belétekintsenek” és felfedezzék benne azt a mély, a nézőt óhatatlanul felzaklató szomorúságot, amely a történelem mozgóképéből – a vissza-nem-fordítandó visszaforgatásának képéből – árad. Talán nem véletlen, hogy legalábbis Magyarországon a kezdetet éppen egy ilyen híradófilm „privatizálása” jelezte. Bódy Gábor és Tímár Péter emlékezetes Privát történelem című kisfilmjére gondolok, amelyben a szerző ugyan még nem annyira lírikusként, gondolkodóként, „nyelvjátékosként”, mint inkább kísérletező-felfedező és defetisizáló szakemberként hatol be az ideológiailag kész, lezárt híradófilmbe, de már nem ideológiai szándék – például a leleplezésé – vezérli, és azért „utazik el” az 1943-as vagy 44-es év magyar filmhíradójának képkockájába, hogy a privátembert, az egyes emberben „lakozó" történelmet „kinagyítsa”. A technikai virtuozitás, ha tetszik, a „történelemnagyítás” technicista jellege, a racionális-távolságtartó analízis, valamint a „privát” és a „történelmi” szembeállítása azonban jelzi, hogy Bódy és Tímár filmje még a posztmodern világállapot előtt született, mégha éppen azt a pillanatot testesíti is meg, amikor az avantgardista alapállás átfordul, átcsúszik posztmodernbe....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40