KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA NFI MMA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2024/10

MAGYAR MŰHELY
Gelencsér Gábor: Látástól vakulásig. Egy nap-dramaturgia a magyar filmben
Kovács Kata: Együtt mentek. Szilágyi Zsófia: Január 2.
Kiss Dalma: „A hétköznapi hülyeségeket bámuljuk”. Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
Pethő Réka: Szembenézés önmagunkkal. Hajdu Szabolcs: Egy százalék indián

NŐI TEST / TRAUMA
Varró Attila: Test, kép, zavar. Kozmetikai rémfilmek
Buzsik Krisztina: Szépség és Szörny. Bakfis-horror
Babos Anna: Lenyúzott bőr, felöltött maszk. Kórházi dokumentumfilmek
Rudas Dóra: Ettelek volna meg. Új Raj: Magnus Von Horn

ALVILÁGI ANTIHŐSÖK
Greff András: Jól állt nekik a Halál. A Túlvilági antihősök
Varga Zoltán: Két esküvő, egy temetés. Tim Burton: Beetlejuice, Beetlejuice
Baski Sándor: Ugyanaz a pokol. Todd Phillips: Joker: Kétszemélyes téboly
Paulo-Varga Ákos: Mi az ára a nagy műnek? Francis Ford Coppola: Megalopolisz
Havassy Gergely: Lépen át a láb közé. Bohócrém-filmek

NEKROLÓG
Ádám Péter: Az utolsó szamuráj. Alain Delon 1935-2024

A MŰFAJ MESTEREI
Varga Zoltán: A kaleidoszkóp-szemű rendező. Roger Corman – 1926-2024

KÖNYV
Kránicz Bence: Akitől az ördög rendelt filmet. Daniel Kehlmann: Mozgókép

FESZTIVÁL
Baski Sándor: Erósz és Thanatosz meséi. Velence 2024
Buzsik Krisztina: Embernek maradni. 20. Cinefest Filmfesztivál
Szemlevaló: Válogatás a Sehenswert programjából

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Dunai Tamás: Egérköpenybe burkolt humanizmus. David Petersen: Egérőrség

HATÁRSÁV
Kránicz Bence: Bamun királyától Dél-Afrika szuperhőseiig. Kubuni: Afrikai képregénykiállítás

SOROZAT
Kiss Dalma: Féligazságok. Alfonso Cuarón: Cáfolat

KRITIKA
Vajda Judit: Rend a lelketlensége. Szimler Bálint: Fekete pont
Vincze Teréz: A természet mondja el. Ryosuke Hamaguchi: A gonosz nem létezik
Keller Mirella: A természetben az ember. Beszélgetés Ryosuke Hamaguchival
Árva Márton: Kérdezz-felelek. Alain Gomis: Rewind & Play

FILMIO

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 980 Ft!
Előfizetéssel csak 900 Ft!




Cikkajánló
Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés (1995/01)

A némafilm-művészetből a legtöbben ma már jobbára csak a burleszkre és a vígjátékra emlékeznek, és ha a mozinéző egyáltalán szívesen néz ma némafilmet, az nem Griffith, nem Murnau, de még nem is Eizenstein lesz, hanem Chaplin, Keaton, valamint Laurel és Hardy. Milyen volt hát az átlag vígjáték, az átlag burleszk, a nagy habostorta, amiből mára már csak a hab maradt?

Első látásra nem sok meglepetés éri a nézőt: a tízes-húszas évek átlag vígjátéka átlagos volt. Ugyanazok a klisék, gesztusok, eszközök, mint a nagyoknál, csak ötlettelenebbül, mechanikusabban, igénytelenebb kivitelben, pszichológiai mélység nélkül. De épp azért jó időről-időre belenézni egy kor átlagtermésébe, hogy megtanuljuk értékelni a kiemelkedőt. Ha már unnánk Chaplint, nézzük csak meg Harry Mann vagy Ray Hughes tízes évekbeli Chaplin-imitációit! A Charlie-figurát többen is megpróbálták utánozni már pár évvel Chaplin gyors sikerei után. Az alak külsőleg tökéletes, még a mozgása is megtévesztésig hasonló, de a gegekben mindkét utánzatból hiányzik Chaplin könnyeden kecses akrobatikája, és főleg a végtelenül bonyolult gegsorozatok architektúrája. Míg Chaplinnél (és minden nagy komikusnál) a gegek egymásraépülésében a variáció és a fokozás egyszerre érvényesül, a kisebb kaliberű mesterek egy akciósorozatban hamar ismétlésbe bocsátkoznak, ez teszi lapossá műveiket. A nagymester onnan ismerszik meg, hogy egy szituációt addig csűr, csavar, amíg az utolsó lehetőséget is kifacsarta belőle, a kismester viszont minden szituációban ugyanazt a néhány ötletet süti el. Azt persze már meg sem kell említeni, hogy az igazán nagyoknál a gegekből mindig felépül egy személyiség is, a kisebbek vagy az utánzók idáig sosem jutnak el. Egy-egy jó ötlet vagy ötletsorozat azért ezekben a filmekben is található. Bármelyik nagy megirigyelhette volna például Hal Yates 1928-as, A két sóher (A Pair of Tights) című húszperces filmjében a frenetikus fagylaltos jelenetet. Két sóher alak nem akar sok pénzt költeni a nőkre, ezért inkább fagylaltozni viszik őket ebéd helyett. Autóval érkeznek a fagylaltos elé, az egyik lány kiszáll, hogy hozzon négy fagylaltot, amíg a többiek kint várakoznak. Itt egy parádés gegsorozat kezdődik, melynek során minden elképzelhető dolog megtörténik, ami megakadályozhatja, hogy a lány a négy fagylalttal eljusson az üzlettől az autóig. Pontosan látszik ezen a jeleneten, mit jelent a variáció és a fokozás kettőse a burleszkben. Az egész, majd tíz perces rész egyetlen szituációnak – a lány az ajtóban elejti a négy fagylaltot és visszamegy, hogy vegyen még egy kört – a sokszoros ismétlése. A helyzetbe azonban mindig újabb és újabb elemek kerülnek bele – az első alkalommal csak a lengőajtó üti hátba a lányt, aztán megjelenik egy másik vásárló is, aztán egy kutya stb. – és ezek egyre bonyolultabb akadályrendszert építenek föl, míg végül már ott az egész utca, a felső lakó és a rendőr, aki kergeti a közben tilosban várakozó társakat. Egyetlen motívumból a gegeknek egész szimfóniája kerekedik ki, miközben még mindig ugyanannál a szituációnál tartunk....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40