Amióta a magyar mozikban is „itt van Amerika”, a berlini fesztivál-beszámolók egyre több kötelezettségtől szabadulnak meg: nem kell hírt adniuk a versenyben vagy versenyen kívül, de „főműsoridőben” vetített filmek jelentős részéről, amely immár Berlinben is – amerikai produkció. Ezek dobbantanak egyet Európa szívében, s máris Kossuth mozijában teremnek, csak győzzék a nézők s a kritikus kollégák: Ang Lee Értelem és érzelem című, nagydíjas alkotását előző számunkban nyugtáztuk, a valaha britként remeklő Terry Gilliam Tizenkét majmán majd júniusban fanyalgunk, már itt a Szóljatok a köpcösnek!, a Toy Story, s nyilván nem ússzuk meg Oliver Stone újabb hősi eposzát sem, melyben Nixont láthatjuk úgy is mint embert. A főmezőny harmada – amerikai. Nyilván méltányolnunk kellene, amin a berlini rendezés meg a magyar televíziós zsurnalizmus egyként örvendezett, hogy tudniillik a fesztiválon nyüzsögtek a hírességek. Bruce Willis még énekelt is....