|
Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!
Friss számunkból 2025/06 |
MAGYAR MOZIK
Gelencsér Gábor: Mesél a mozi. Film a (magyar) filmben
Fekete Tamás: A vetítőgépek lázadása. Mozigépészek a filmvásznon
Cinema Paradiso, Filmvilág (A szerkesztők moziélményei)
Antal Nimród: A mozi a templomod
AZ IDŐ SODRÁBAN
Czirják Pál: Szabadságot adni a nézőnek. Miguel Gomes: Grand Tour
Stőhr Lóránt: Dzsungelmélyi találkozások. Apichatpong Weerasethakul dzsungelfilmjei
Keller Mirella: Lassú napok. A slow cinema két arca
Markója Csilla: Az aréna méretű golyók. Cinema Niche: Albert Serra: Afternoons of Solitude
MESÉK FELNŐTTEKNEK
Havassy Gergely: Műfajképlettár a rémlomgyárhoz. A Végső állomás-filmek fejlődéstana
Sándor Anna: Hol szorít az üvegcipő. Hamupipőke-mesék
Klág Dávid: Hosszú hétvége. Trey Edward Shults: Hurry Up Tomorrow
FESZTIVÁL
Vincze Teréz: Felejthető mesterművek. 26. Jeonju Nemzetközi Filmfesztivál
Buzsik Krisztina: Szorongok, tehát vagyok. 17. Kecskeméti Animációs Film Fesztivál
Varga Zoltán: Negyven szál gyertya. Beszélgetés Mikulás Ferenccel
Mozgókép-szemle
FILMMÚLT
Ádám Péter: Gyilkos vágyak. Truffaut és a téboly
Kovács Marcell: Megtörtént események alapján. Yves Boisset 1939-2025
FILM/REGÉNY
Varró Attila: Búbánat, szép arc. Jó reggelt, búbánat!-filmek
SOROZAT
Greff András: Galaktikus lobogónkat fényes szelek fújják. Tony Gilroy: Andor
FILM/ZENE
Déri Zsolt: Fekete üstökös. Sly Lives! aka The Burden Of Black Genius
KRITIKA
Kiss Dalma: A kanadai, aki dombra ment fel és hegyről jött le. Sophie Deraspe: Pásztorok
Rudas Dóra: Tárgytalanná váló tárgyiasítás. Gia Coppola: Az utolsó táncosnő
Polák Zsóka: Prága hollywoodi tavasza. Jiří Mádl: Rádió
Vajda Judit: Aki a pokolra kíván jutni. Banai Tibor Péter: Purgatórium
Kolozsi László: Helyek történetekkel. Csizmadia Attila – Sipos Bence – Molvay Norbert: Romokból
FILMIO
MOZI
STREAMLINE MOZI
PAPÍRMOZI
Egy szám ára csak 980 Ft!
Előfizetéssel csak 900 Ft!
|
 |
Cikkajánló |
Bérczes László: Retusálás nélkül (1996/01)
Te is így végzed! – mennydörögte felém méteres távolságból Zala Márk, miközben semmibe nézve támasztotta a szolnoki színészklub pultját. Felém, de nem éppen nekem címezte ő ezt, nem is ismert (fel) engem. Én sem ismertem fel őt korábban, amikor hosszú idő után újra színpadon láttam. Őt, a Zolnay-filmek egyik állandó hősét, azt a filmekben még főiskolás, simaképű, tétova kamaszt. Megváltozott, megdolgozta őt a roncsoló, önpusztító idő. („Nagyon megváltozott” – mondja Platonovnak döbbenten Szofja – igazi Csehov-hőssé érett végül Zala Márk, de Csehovot, azt hiszem soha nem játszott. Nem is igen tehette, e mennydörgő mondat után pár nappal holtan találták a színészházban.) Csak úgy kiáltott egyet, ivott valamit, persze, aztán állt még ott egy darabig. Hát igen, így vagy úgy végezzük, végeredményében ugyanígy. Életünk és halálunk képlete lényegileg azonos. A kicsi különbségek, az árnyalatok az idő/tér megfelelő távolságából szemlélődő megfigyelő szempontjából elhanyagolhatóak. Így aztán a megfigyelt személy akár elhanyagolható. Most például nem is Zala Márkról lenne szó. Az ő élete–halála apropó, amikor más halt meg, egy másik ember: Zolnay Pál.... [tovább...]
|
|
 |