Az alagút hosszú és sötét, a fény haloványan dereng a messzi távolban; a mára ellehetetlenült csőmozik mind ilyenek voltak, a szuper-szélesvásznú, nagy befogadóképességű filmszínházak is úgy hatnak a nézőre, mintha vetítés közben folytonosan előre haladna, sötétből a fény felé. S alagútban van nemcsak minden korábbi előadás közönsége, de most már maga a filmművészet is.

Gervai az 1989 és 1995 közötti cikkeiből és interjúiból állította össze a könyvét. Nem az általában szokásos időbeli sorrendet választotta, lineáris szerkezet helyett az ütközéses montázs elvét alkalmazta és metszetét adta a kilencvenes évek filmkrónikájának....