KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA NFI MMA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2024/07
MAGYAR PANTHEON
Gelencsér Gábor: Film és Világ. Schubert Gusztáv 1955-2024
Szekfü András: Makai, az én vagyok. Életút-interjú András Ferenccel – 2. rész

MAGYAR MŰHELY
Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió. Gazdag Gyula filmjei – 2. rész
Gerencsér Péter: Dekonstruált emlékezet. Nagy Anikó Mária – Lukácsy György: 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója
Vajda Judit: Budapesttől Madridig, egyhuzamban. Mándi Ferenc: 2550

COPPOLA
Kiss Dalma: A gép forog, az alkotó pihen. Francis Ford Coppola
Varró Attila: Sekély vízben. Park Chan-wook – Don McKellar: A szimpatizáns
Greff András: Kapitalipszis most. Sam Wasson: Út a Paradicsomba – A Francis Ford Coppola sztori

SCI-FI SOROZATOK
Borbíró András: Héjanász a homokon. A Mad Max-széria
Andorka György: Isteni invázió. D.B. Weiss – Rose Cartwright – David Benioff: A 3-test-probléma
Kovács Patrik: A Kánaán küszöbén. Geneva Robertson-Dworet – Graham Wagner: Fallout
Fekete Tamás: Élő bolygó. Joseph Bennett-Charles Huettner: Scavengers Reign

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Koós István: Az apokalipszis képregénye. Thierry Terrasson: Yiu

A MŰFAJ MESTEREI
Varga Zoltán: A kaleidoszkóp-szemű rendező. Roger Corman – 1926-2024

KÖNYV
Kránicz Bence: Akitől az ördög rendelt filmet. Daniel Kehlmann: Mozgókép

FESZTIVÁL
Pauló-Varga Ákos: Szerepjátszók. Cannes 2024
Rudas Dóra: Meséljek még! Friss Hús rövidfilmfesztivál

KRITIKA
Buzsik Krisztina: Vérvörös köd. Rose Glass: Kivérző szerelem
Huber Zoltán: Toxikus fluiditás. Ira Sachs: Passages
Gyöngyösi Lilla: Westernhős kerestetik. Kevin Costner: Horizont – 1 rész

FILMIO

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 680 Ft!
Előfizetéssel csak 600 Ft!




Cikkajánló
Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul (1992/02)

Prospero könyveiben két órán vég nélkül kell lapozgatnunk. Muszáj bizony, mert a képtenger fáradságos szövegolvasással párosul, a felirat a képi túlcsordulás részévé válik, de nem biztos, hogy mindennek értelmes szöveg az eredménye; ám értelmetlen sem. Csupán a felhígult, üresedő értelem olykor képzeletünket felülmúlóan szép (émelyítő) képe áll ott, kép és beszéd értelmes feszültsége, közösségteremtő összefüggés helyett. Lehet, hogy Peter Greenaway így tud és akar célhoz érni, a teherként ránk rótt túlcsordulás és a helyenként merev, szertartásos tanácstalanság gazdag bemutatása a végén csakugyan elernyeszti a nézőt, anélkül azonban, hogy előzőleg felcsigázta volna. A szem és az érzékek fáradtsága nem mindig értelmes munkáról ad hírt. Lehet, mondom, hogy nagyon is a korszellem szerinti átírása ez A viharnak, lehet, hogy a helyzet bemutatása és leírása valójában vallomás erejű, ez maga az értékelés. Nem interpretáció (a közbeszólás értelmében), nem véleménynyilvánítás többé a kép, hanem annak felmutatása, ami éppen a kezünk ügyébe esik, ami körülvesz, ami ad hoc rendelkezésünkre áll, amiben hentereghetünk és dúskálhatunk, századvégünk egyik esztéticista variánsát: a manierizmus posztmodernizálását kitáncolva, hogy a kép voltaképpen „korabeli” raktár és bazár, s hogy mindennek a megformálása egy manír stílusként való felvezetése. Egész kultúránk kellékként való felvonultatása jelzésszerű karneválra, processzióra, körmenetre, kapkodó, halovány szaturnáliára emlékeztet (a sebtiben elkapott fenekek és fütyülők tömkelege – élvezhetetlen), olyan kulturális zarándoklatra, vagy ünnepélyre, amely megelőzné – mint az eposzban az enumeráció – a harcot, a tusát, az ellentétet, az emberi viszonyok kultuszát, az igazi bonyodalmat. Csakhogy Greenaway filmjében nem következik mindezek után ilyesmi, hanem végestelen végig, kitolva minden igen-t és nem-et vizuális lapozgatás, melyértelműnek látszó vonulgatás és zajos meditációlátható arról, hogy idegenek vagyunk már saját ügyünkben (könyveink, metszeteink, kulturális utalásaink és motivikus készletünk között), idegenek mindabban, ami megalkotott értelem bennünk. Elfogadnám mindezt, sőt, becsülném, ha legalább el lenne döntve, hogy ez az idegenné, kaotikussá váló kincseskamra és varázsszoba a mondás, a mondandó; hogy mára már csupán kimódolt fölvezetés és kellék-duska a kultúra egykor megtartó, kifejező világa, amilyennek például Caliban légies, geometrikus tánca, súlytalan, periférikus balettje mutatja a filmben. Sajnos azonban nem tekinthetek el attól, ahogyan eredetileg, oly sokértelműen megszólítja őt gazdája, rabtartója, Prospero (Babits Mihály fordításában): „Hó, Caliban! Te földdarab, te!”...

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40