Egy havas február végi éjjelen megbabonázva néztem a Public Broadcasting Service műsorát. Egy csuklyába burkolt alak ült a műsorvezetővel – és velünk, nézőkkel – szemben és rendkívül színes, árnyalatokban gazdag amerikai szlengben, felismerhetően olasz kiejtéssel, szellemesen és szinte hadarva válaszolgatott a riporter kérdéseire, vajon mikor és hogyan is kezdte, hányszor dolgozott egyedül, hányszor társakkal, és amióta főnök, hány műveletre adott személyesen megbízást. Véletlenül, már adás közben akadtam erre a csuklyás alakra a csatornaváltót csavargatva, és eleinte nem is értettem, miről beszélnek, csak a csuklya látványa ragadott meg. Aztán amikor megértettem, miről beszélnek, nem hittem a fülemnek, és azért néztem tovább. De végülis meg kellett békül nöm a ténnyel, hogy a csuklyába burkolt alak hivatásos bérgyilkos, és a műsor élőben megy....