|
Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!
Friss számunkból 2024/10 |
MAGYAR MŰHELY
Gelencsér Gábor: Látástól vakulásig. Egy nap-dramaturgia a magyar filmben
Kovács Kata: Együtt mentek. Szilágyi Zsófia: Január 2.
Kiss Dalma: „A hétköznapi hülyeségeket bámuljuk”. Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
Pethő Réka: Szembenézés önmagunkkal. Hajdu Szabolcs: Egy százalék indián
NŐI TEST / TRAUMA
Varró Attila: Test, kép, zavar. Kozmetikai rémfilmek
Buzsik Krisztina: Szépség és Szörny. Bakfis-horror
Babos Anna: Lenyúzott bőr, felöltött maszk. Kórházi dokumentumfilmek
Rudas Dóra: Ettelek volna meg. Új Raj: Magnus Von Horn
ALVILÁGI ANTIHŐSÖK
Greff András: Jól állt nekik a Halál. A Túlvilági antihősök
Varga Zoltán: Két esküvő, egy temetés. Tim Burton: Beetlejuice, Beetlejuice
Baski Sándor: Ugyanaz a pokol. Todd Phillips: Joker: Kétszemélyes téboly
Paulo-Varga Ákos: Mi az ára a nagy műnek? Francis Ford Coppola: Megalopolisz
Havassy Gergely: Lépen át a láb közé. Bohócrém-filmek
NEKROLÓG
Ádám Péter: Az utolsó szamuráj. Alain Delon 1935-2024
A MŰFAJ MESTEREI
Varga Zoltán: A kaleidoszkóp-szemű rendező. Roger Corman – 1926-2024
KÖNYV
Kránicz Bence: Akitől az ördög rendelt filmet. Daniel Kehlmann: Mozgókép
FESZTIVÁL
Baski Sándor: Erósz és Thanatosz meséi. Velence 2024
Buzsik Krisztina: Embernek maradni. 20. Cinefest Filmfesztivál
Szemlevaló: Válogatás a Sehenswert programjából
KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Dunai Tamás: Egérköpenybe burkolt humanizmus. David Petersen: Egérőrség
HATÁRSÁV
Kránicz Bence: Bamun királyától Dél-Afrika szuperhőseiig. Kubuni: Afrikai képregénykiállítás
SOROZAT
Kiss Dalma: Féligazságok. Alfonso Cuarón: Cáfolat
KRITIKA
Vajda Judit: Rend a lelketlensége. Szimler Bálint: Fekete pont
Vincze Teréz: A természet mondja el. Ryosuke Hamaguchi: A gonosz nem létezik
Keller Mirella: A természetben az ember. Beszélgetés Ryosuke Hamaguchival
Árva Márton: Kérdezz-felelek. Alain Gomis: Rewind & Play
FILMIO
MOZI
STREAMLINE MOZI
PAPÍRMOZI
Egy szám ára csak 980 Ft!
Előfizetéssel csak 900 Ft!
|
|
Cikkajánló |
Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor (1992/02)
A „legvidámabb barakk” epitheton ornansának cinizmusa már annak idején is rossz érzéssel töltött el, amikor Magyarországot csak újságokból ismerő nyugati félismerőseim joviális mosollyal vállon veregettek vele. Nem azért, mert a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországa sem vidám, sem barakk nem volt, hanem mert ez a jelző nem a részvét, nem a komolyanvétel, hanem a lekezelő távolságtartás gesztusa. Ugyanolyan rosszérzés fogott el a hallatán, mint Bacsó A tanújának nézése közben: a tragédiával való túl sok viccelődés vége – hazugság. Ahol vidámság van, ott nincs nagy baj, következésképp nem is kell túl komolyan venni. Ez a cím Vitézy László tévésorozata esetében is árulkodó.... [tovább...]
|
|
|