Morbid gegekkel megtűzdelt rémmese. Igazi szenzációja nem Dennis (Mason Gamble), az átokfajzat, hanem a kölyökaggastyán, a valamikori ökölvívó, a piscatori színiiskolát végzett Walter Matthau.

A sztori búgócsiga módjára forog önmaga körül. A nagyszülők és unokák korosztályának egymásrahangoltságáról hangoztatott idilli tételek azonnal megbillennek, amint feltűnik a zsörtölődő, megvert kutyatekintetű, gyermekgyűlölő Matthau. Már első, morózus megjelenésekor elvesztünk. Májfoltos, nyakigláb rajzfilmfigura, „szörnyelladefrász” méltó párja. A Dennist egy időre szomszédaira, az idős Wilson házaspárra (Matthau mellett: Joan Plowright) bízó szülők nem sejtik, ezen elhatározásukkal két, ádáz ellenfelet szabadítanak egymásra. Matthau maga fabrikálta békebeli csúzlival vadászik a reggelenként élő kígyóval, kopottszőrű mackóval, csörgő konzervesdobozokkal ékített járgányára felpattanó ősellenségre, a „kisdedre”. Amit látunk, több mint játék vagy puszta harc; corrida – a rivaldafényben, málladozó matador – a porondon. Az angolspárgázó Wilson-tata kiszámíthatatlanul lődöz az emberporontyra. Matthau mesebeli gonoszságú öregembere már úton van „bizonytalanságok pusztasága” felé – ahová csak a gyermeklelkű felnőttek léphetnek be....