Nem csak Honegger írhat mozdony-szimfóniát. Tudós filmtörténészek szerint a vonatot Lumière dokumentuma után az amerikai film „találta fel” 1903-ban, A nagy vonatrablással. A magam vonataira én másként emlékszem.

Ismeretlen pályaudvarok füstjéből furcsa árnyak gomolyognak elő. És hangok is. „Pocsóngi, pocsóngi...” (Lengyel helyesírással természetesen: Pociągi). Bámészan hallgatta egy nemzedék első külföldi útján a lengyel pályaudvarok hangszóróinak dallamos nazálisát. A nazálisan dallamos szóval sokan először Kawalerowicz filmjében ismerkedtünk meg, és ejtett rabul a filmben felcsendült szomorkás zenei futam, mely a legvégén kíséri a hősnő, Lucyna Winnicka útját a kiürülő tengerparti pályaudvaron, már nappal, napfényben: az Éjszakai vonat sokféle rejtelmes hangulata játszott dallamában. Vonatutunk véget ért, anélkül, hogy a dolgok megoldódtak volna....