Egy rekkenő nyáron dolgoztam londinerként a siófoki szállodasoron, második gimnázium után, Isztria előtt, éjszakai műszakban. Sűrű, intenzív másfél hónap volt, iskola életvezetésből, túlélési gyakorlat: alázatos voltam apróért, szolgálatkész hivatalból, trükköket sajátítottam el a keresetet kiegészítendő. Volt ott lenn egy csapat, disszidens magyarok törzse, május végétől szeptember közepéig fizették a fullapartmant, nőket béreltek hetekre, Marciék Hevesen, lovagoltak és vitorláztak. Egy éjszaka valamelyiküket Svájcból hívták telefonon, le kellett fáradnia a hallba a készülékhez. Kopogtam, kopogtam, nem akaródzott neki ajtót nyitni. Amikor mégis, egy szál merev péniszben kérdezte, mi van, az ágyon zihált a bérnő, mondtam, hogy sürgős interurbán, mire a kedves vendég selyemköntöst kanyarít szőrös, hájas testére, kacsázva igyekezett a lifthez, majd a válla fölött visszaszólt, Fiú, ha van kedved, fejezd be....