Csöndesen, alig észrevehetően, a dolgok ravasz rendje szerint csaknem egészen váratlanul, kiszámíthatatlan alakzatban két nagyszerű mű tűnt fel és fogott helyet a magyar kultúrában, a filmművészetben, a szívünkben: Gothár: Hagyjállógva Vászka című lágermeséje és Szirtes: A kisbaba reggelije című filmje. E sorok írója, persze számol azzal, hagy az ember művét egyetlen szemöldök-mozdulattal fölmérő Idő ítéletét e két filmről a maga különös stílusában kinyilvánítja majd nélkülünk is, mégsem állhatjuk meg, hogy bután a ritka tüneménynek kijáró csodálkozástól, boldog, ujjongó, szinte ifjúi hangon hírül ne adjuk:...