Hirsch Tibor: Megabyte és öröklét (1996/04)
Vállalni kell a sznobságot, ha egyszer kultúra-fogyasztásunkat protokollhoz és fétisekhez igazítottuk. Mert mire is mondhatnánk elgondolkodó homlokráncolással, hogy „figyelemre méltó”, ha előttünk mások nem méltatták volna figyelemre?
Régi protokollról van szó. Ötszáz éve válogatnak helyettünk a könyvkiadók, négyszáz éve az újságszerkesztők, és a színigazgatók, kétszáz éve a tárlatrendezők és szalon-tulajdonosok, száz éve a stúdió-főnökök, mozi-forgalmazók, ötven éve a tévé-agytrösztök, lemezgyárak, koncert-vállalkozások és filmfesztiválok. Amit ez a sok ember és intézmény műélvezetre ajánl, azt rögtön kínálja is, amit pedig nem ajánl, azt nem is kínálja, merthogy azt még forgatókönyvként, vers-fogalmazványként, színmű-kéziratként, demo-kazettaként szemétkosárba dobta. Fél évezrede, hogy nem bízunk a helyettünkválogatókban, és mégsem tehetünk mást: rájuk hagyatkozunk.... [tovább...]
|