KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA NFI MMA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2024/07
MAGYAR PANTHEON
Gelencsér Gábor: Film és Világ. Schubert Gusztáv 1955-2024
Szekfü András: Makai, az én vagyok. Életút-interjú András Ferenccel – 2. rész

MAGYAR MŰHELY
Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió. Gazdag Gyula filmjei – 2. rész
Gerencsér Péter: Dekonstruált emlékezet. Nagy Anikó Mária – Lukácsy György: 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója
Vajda Judit: Budapesttől Madridig, egyhuzamban. Mándi Ferenc: 2550

COPPOLA
Kiss Dalma: A gép forog, az alkotó pihen. Francis Ford Coppola
Varró Attila: Sekély vízben. Park Chan-wook – Don McKellar: A szimpatizáns
Greff András: Kapitalipszis most. Sam Wasson: Út a Paradicsomba – A Francis Ford Coppola sztori

SCI-FI SOROZATOK
Borbíró András: Héjanász a homokon. A Mad Max-széria
Andorka György: Isteni invázió. D.B. Weiss – Rose Cartwright – David Benioff: A 3-test-probléma
Kovács Patrik: A Kánaán küszöbén. Geneva Robertson-Dworet – Graham Wagner: Fallout
Fekete Tamás: Élő bolygó. Joseph Bennett-Charles Huettner: Scavengers Reign

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Koós István: Az apokalipszis képregénye. Thierry Terrasson: Yiu

A MŰFAJ MESTEREI
Varga Zoltán: A kaleidoszkóp-szemű rendező. Roger Corman – 1926-2024

KÖNYV
Kránicz Bence: Akitől az ördög rendelt filmet. Daniel Kehlmann: Mozgókép

FESZTIVÁL
Pauló-Varga Ákos: Szerepjátszók. Cannes 2024
Rudas Dóra: Meséljek még! Friss Hús rövidfilmfesztivál

KRITIKA
Buzsik Krisztina: Vérvörös köd. Rose Glass: Kivérző szerelem
Huber Zoltán: Toxikus fluiditás. Ira Sachs: Passages
Gyöngyösi Lilla: Westernhős kerestetik. Kevin Costner: Horizont – 1 rész

FILMIO

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 680 Ft!
Előfizetéssel csak 600 Ft!




Cikkajánló
N. N.: A tizenötezredik pillanat (1995/01)

Szilágyi Ákos: Mi az a különös, az a hasonlíthatatlan érzés, amely hatalmába kerít, hatalmában tart bennünket, amikor ezeket a filmeket nézzük, s amely annyira különbözik a történelmi dokumentumfilmek bármely műfajának hatásától? Kézenfekvő a válasz, hogy ez a különös érzés a filmek anyagából adódik. Míg az Ismeretlen háború című koprodukciós alkotás vagy Forgács Péter Privát Magyarországa és Alfred Behrens–Michael Kuball Népmozi és Családi mozi című sorozatai amatőrfilmekből építkeznek, egyes esetekben az amatőrfilmek saját építkezési módjára, „naivitására” mintegy ráhagyatkozva, addig a hagyományos történelmi dokumentumfilm a hivatalos híradó- és dokumentumfilm-anyagból dolgozott, olyan anyagból, amelyet a politikai propaganda vagy – ritkábban – a piaci eladhatóság szempontjai „preformáltak”, amelyben szelekció, beállítás, tagolás mind-mind ideologikus üzenetet hordozott. Ezt az anyagot a történelmi dokumentumfilm ideologikusan „átírhatta”; ironikusan idézőjelbe helyezhette, „leleplezhette”, „átvilágíthatta” avagy – az amatőrfilmekből építkező költői dokumentarizmushoz való közvetlen átmenetként – a túlélők emlékezetének megszólaltatásával, a magánemberi szólamok Pergőtűz-típusú kibontásával dimenzionálhatta át. Mégis úgy gondolom, hogy az a hasonlíthatatlan érzés, amiről beszélek, nem pusztán a kétféle anyag különbségéből fakad, végtére is az amatőr filmanyag sem eleve „ártatlan”, a híradófilm pedig nem eleve alkalmatlan arra, hogy „privatizálják”, vagyis költői módon „mögé” vagy „belétekintsenek” és felfedezzék benne azt a mély, a nézőt óhatatlanul felzaklató szomorúságot, amely a történelem mozgóképéből – a vissza-nem-fordítandó visszaforgatásának képéből – árad. Talán nem véletlen, hogy legalábbis Magyarországon a kezdetet éppen egy ilyen híradófilm „privatizálása” jelezte. Bódy Gábor és Tímár Péter emlékezetes Privát történelem című kisfilmjére gondolok, amelyben a szerző ugyan még nem annyira lírikusként, gondolkodóként, „nyelvjátékosként”, mint inkább kísérletező-felfedező és defetisizáló szakemberként hatol be az ideológiailag kész, lezárt híradófilmbe, de már nem ideológiai szándék – például a leleplezésé – vezérli, és azért „utazik el” az 1943-as vagy 44-es év magyar filmhíradójának képkockájába, hogy a privátembert, az egyes emberben „lakozó" történelmet „kinagyítsa”. A technikai virtuozitás, ha tetszik, a „történelemnagyítás” technicista jellege, a racionális-távolságtartó analízis, valamint a „privát” és a „történelmi” szembeállítása azonban jelzi, hogy Bódy és Tímár filmje még a posztmodern világállapot előtt született, mégha éppen azt a pillanatot testesíti is meg, amikor az avantgardista alapállás átfordul, átcsúszik posztmodernbe....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40